Sok Bercsényiben végzett diák – elsősorban erjedés- és üdítőital-ipari technikusok és termékkészítők – a Dreher Sörgyáraknál találja meg karrierjét.

A Bercsényi Miklós Élelmiszeripari-Környezetvédelmi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumunk valamint a Dreher Sörgyárak Zrt. közös kisfilmjében három volt Bercsényis diákunk – Klincsek Péter, Rozán Axel és Suszter József – beszél az iskolai és Dreheres élményeiről. Szóba kerül, hogyan készítette föl őket iskolánk jelenlegi munkájukra, miben hasonlít a Bercsényi és a Dreher közössége, és azt is elmondják, miért érdemes iskolának a Bercsényit, munkahelynek pedig a Drehert választani.

Kaszás István neve biztosan nem ismeretlen azoknak, akik a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum piliscsabai iskolájában töltötték diákéveiket az elmúlt 20 évben. A ma már nyugdíjas oktató nélkül még mindig üresnek tűnik a tanári szoba, a hegesztőműhely, az iskolaudvar, de óraadóként még a mostani generáció is találkozhat a gépek egyik legnagyobb piliscsabai rajongójával. A Dr. Szepesi László iskola népszerű oktatójával az iskola és az agrárszakképzés kapcsán beszélgettünk.

Több mint 20 éve dolgozik a piliscsabai Szepesi iskolában, de úgy tudom, már diákéveit is itt töltötte. Mikor járt ide és mit tanult az iskola falai között? Milyenek voltak a diákévek ebben a szép zöld környezetben?

A Szepesi életem egyik sikertörténete. Amikor a kollégáim és a diákjaim elbúcsúztattak a nyugdíjba vonulás előtt, akkor is elmondtam, hogy úgy érzem, itt lett belőlem igazából „valaki”. Ebben az iskolában tanultam, majd huszonöt évvel később visszakerültem, oktató vált belőlem, illetve a műszaki szakoktató diplomámat is ebben az időszakban szereztem meg. 1970-1974-ig végeztem itt a tanulmányaimat – akkor természetesen teljesen más volt minden: a mostani kollégiumi épületben volt az első tantermem, a jelenlegi tanügyi épület még csak akkoriban épült. 1971-ben adták át azt a részt, ahol most is beszélgetünk (Az interjú helyszínének is a harmonikus és természetközeli, lombok ölelte piliscsabai iskolát választottuk – a szerk.). 1974-ben végeztem és érettségiztem – pont ebben a teremben volt a szóbeli érettségim. A mostani tornateremben voltam elsős, vagyis kilencedik osztályos. Negyvenketten kezdtünk az osztályban, és még évközben jöttek négyen – nagylétszámú osztályok voltak akkoriban.

Már a hetvenes években is jóhírű iskola volt a Szepesi: minimum erős négyessel lehetett bekerülni, hozzávetőlegesen a fél osztályom – velem egyetemben – érettségit is szerzett a szakma mellé. A diákéveim alatt is nagyon sok gépe volt a „Szakinak” (ekkoriban csak így „becézték” az iskolát – a szerk.): akkor jöttek ki a magyar traktorok, az UE-28-as, az UE-50-es illetve a zetorok, a lánctalpasok. Minden gépünk volt, amiről egy műszaki beállítottságú szakmás tanuló csak álmodni mert és fantáziált. Nagyon sokat jártunk külsős gyakorlatra, ahol egyenesen a szakiktól szívhattuk magunkba a való élet komponenseit, valamint a megfelelő viszonyulást a munkához. Én javarészt a jászfalusi Állami Gazdaságba jártam – amikor elvégeztem a harmadik osztályt, úgynevezett segédkombájnos lettem, ami akkor egy SZK-4-es kombájnon történt. Ez ma már a fiataloknak nem sok mindent mond, bár manapság is van jónéhány gyerek itt az iskolában, aki kifejezetten szereti a retró dolgokat.

Büszke vagyok rá, hogy egykori tanáraim és mestereim egytől egyig nagy tudású, tenni akaró és gyerekszerető emberek voltak, akik mind szellemileg, mind hozzáállásban nagyon magas szintű szakmai munkát végeztek. De tovább megyek: arra is végtelenül büszke vagyok, hogy a jelenlegi oktatói karról is elmondható ugyanez, és boldogsággal tölt el, hogy ennek a közösségnek még mindig, nyugdíjasként is a részese lehetek! Amikor idekerültem és elkezdtem az iskolában tanítani, két olyan munkatársam is volt, akik még engem is tanítottak annak idején: Jó Zsuzsa magyar-történelem szakos pedagógus és Lengyel Sándor egykori gyakorlati oktató, akikkel a tanári szobában is egymás mellett ültünk abban a pár évben, amikor már kollegiális nexusban üdvözölhettük egymást reggelente.

Merre ívelt fiatal felnőttként az útja a Szepesiből, milyen irányt vettek tanulmányai, szakmai pályafutása? Mindig is iskolai légkörben tervezett kiteljesedni?

Egy darabig autószerelőként dolgoztam, majd a Piliscsabai Idősek Otthonában voltam éveken át gépjárművezető, anyagbeszerző, ügyintéző. Nagyon szerettem mindkettőt, hiszen a gépek és a szerelés a mindenem, az idősek otthonában pedig azt gondolom, a végtelen emberszeretetem tartott meg hosszúidőn át. 2001. április 1-jén kerültem a Szepesibe műszaki vezetőnek, miközben a gépjármű szakoktatói iskolát végeztem. Közben megcsináltam az autóbusz jogosítványt is, hogy az iskolabusszal külsős gyakorlatokra vihessem a tanulókat. Ekkoriban már gyakran oktatóként is tevékenykedettem, sokszor helyettesítettem, majd Rákóczi Péter kollégám – a Dr. Szepesi verseny életre hívója – gyakorlatához csatlakoztam be párként, amire nagy szükség volt akkoriban. A gyakorlati oktatást nagyon szerettem, majd a kétezres évek elején felvettek Gödöllőre az agráregyetemre, ahol tovább képeztem magam műszaki szakoktatónak. A diplomámat 50 évesen szereztem meg, ami nagy élmény volt számomra: büszkén viseltem a talárt, a sapkát, és velem ünnepelt a két gyermekem is. Ha valakire, akkor rám biztosan illik a Centrum küldetésnyilatkozatának élethosszig tartó tanulással kapcsolatos pontja, miszerint ennek támogatásával biztosítják az oktatók és diákok számára a folyamatos szakmai és személyes fejlődést. A diploma kézhezvétele után már tényleg nem volt megállás az oktatói pályámon: a következő tanévben már kaptam egy végzős, érettségizős osztályt, aminek korábban az osztályfőnök helyettese voltam.

Mi motiválja az oktatói tevékenységben? Miből merít még ma, nyugdíjazott oktatóként is energiát?

Mindig nagyon szerettem az embereket, a gyerekeket pedig különösképpen. Azt gondolom, hogy a jó tanár, a jó pedagógus, a jó oktató egyik legfőbb ismérve az, hogy kitárja szívét a tanulói előtt. Mindig boldoggá tett az, hogy a tudáson túl szeretetet adhattam a diákjaimnak. Motivál a kérdéskör, hogy a Z generáció szülöttjeit, a mostani középiskolás korosztályt hogyan tudom lekötni, a figyelmüket hogyan tudom fenntartani. A magamfajtának 45 perc nem tűnik soknak, de felismerem, hogy a mai gyerekeknek ez hosszú idő. Folyamatosan újabb praktikákat építek be a munkámba annak érdekében, hogy az érdeklődésük ne veszítse erejét.

Sokszor készítettem fel, illetve kísértem tanulókat országos szakmai versenyekre, ahol a legtöbbször jól szerepeltünk, és ez szintén csodálatos érzés.

2015-ben egy hetet voltam Németországban Erasmus+ tanulmányúton. A diákjaink a német termelésben vettek részt, helyi gazdáknál kamatoztatták az itthon megszerzett szaktudásukat, míg nekünk oktatóknak külön programokat szervezett a külföldi partnerintézmény. Roppant sokat profitáltam belőle, nagyon tetszett az egész utazás, ebből is sokáig merítettem energiát. Sajnos a nyugdíj előtti utolsó időszakom már a pandémia jegyében telt: távolléti oktatás, online szalagavató, online ballagás… Szerencsére a szakmunkás vizsgát már személyes jelenléttel lehetett megtartani. Tavaly decemberben elértem a nyugdíjkorhatárt, de óraadóként továbbra is visszajárok az iskolába, amit szívvel-lélekkel csinálok.

Úgy tudom, hogy miniszteri elismerésben is részesült pályafutása során.

Az első miniszteri elismerő oklevelemet 1986-ban kaptam, a másodikat pedig két évvel ezelőtt, 2019-ben pedagógiai munkám elismeréseként vehettem át Dr. Nagy István agrárminisztertől a Vajdahunyad várának díszaulájában. Egy tanár egyik legnagyobb elismerése egy miniszteri kitüntetésen túl viszont az, hogyha a vezetője felkéri arra, hogy osztályfőnök legyen. Velem ez viszonylag sokszor megtörtént, ami midig ösztönzően hatott rám. Az osztályfőnök teendői nem csak abból állnak, hogy vezeti a naplót és rendbe rakja a hiányzásokat. Szerintem ez a kisebb feladat. A nagyobb az, hogy vigyázunk a gyerekekre, foglalkozunk a lelkükkel, a gondjaikkal, segítünk nekik, amiben tudunk, apjuk helyett apjuk, anyjuk helyett anyjuk vagyunk. „Amíg az osztályfőnökük vagyok, addig ők a gyerekeim” – nyilvánvalóan csak jelképesen, de én mindig így álltam hozzá az osztályfőnöki teendőimhez.
De elmesélek még egy történetet: az unokámat két-három éves kora óta gyakran behoztam ide az iskolába. Traktoroztunk, vezettük, és néhány évesen egyértelműen kijelentette, hogy ő bizony a „papa iskolájába” fog járni. Azóta eltelt pár esztendő, most hat éves, első osztályos az általános iskolában, és még mindig a Szepesi a terve. Én azt gondolom, hogy ennél nagyobb elismerés az embernek nem igazán kell.

Nagyon sok éve kötődik a Szepesi iskolához. Mit gondol, mi változott meg ennyi év során?

Mint azt már említettem, voltak olyan tanáraim a Szepesiben, akiknek később a munkatársává válhattam, illetve ezt a gondolatot szeretném most kiegészíteni: immár több olyan kollégám is van a tantestületben, akik néhány évvel ezelőtt még a diákjaim voltak. Botka Vivien tanárnőt is én tanítottam meg többek között traktort vezetni, ma pedig már ő is gondoskodik a jövő agrárszakembereinek gyakorlati képzéséről. Ebből is látszik, hogy milyen sok idő telt el, mióta betettem a lábam a piliscsabai iskolába. Ha az iskolában 1970-ben lett volna erdészképzés, akkor én most biztosan nem gépész vagyok, hanem erdész.

Most már ez is van, ha az erdészeti vonal érdekli jobban a diákokat, akkor erdésztechnikus vagy erdőművelő-fakitermelő szakmát is választhatnak. A gyerekek biztosan nagyon sokat változtak az elmúlt húsz évben, de a világ is, így ebben semmi meglepő nincs. Ami biztos, hogy az oktatóknak folyamatosan fejlődni kell, haladni kell a korral, hogy kezelni tudják az új kihívásokat. Amikor elkezdtem a gödöllői egyetemre járni, őszintén, még a számítógépet is alig tudtam bekapcsolni. És innen eljutottam oda, hogy digitális tananyagokat, vizsgatételeket készítsek, amelyeket laptopról, projektorral tanítottam. 2020-ban, amikor a világjárvány bizonyos keretek közé kezdte szorítani az életünket és a lehetőségeinket, nagyon hasznosak lettek azok a digitális kompetenciák, amiket az évek alatt sikerült elsajátítanom. Ugyan kellett hozzá egy-két hét, amíg élesben tényleg belejöttem az online oktatás praktikáiba, de tudtam tananyagokat küldeni, tudtam órát tartani, tudtam értékelni – tehát úgy érzem, sikerült megugrani a kihívást.

Mit üzen a jövő agrárszakembereinek?

A természet és az állatok szeretete egy csodálatos világ, tehát kiváltságos gyerekek azok, akik a Mezőgazdaság és erdészet ágazaton belül végezhetik tanulmányaikat. Tudom, hogy a mai világban nehéz így gondolkodni, de az ideális az lenne, ha az itt tanulók nem csak pénzkereseti lehetőségnek tekintenék a szakmájukat, hanem megtalálnák benne a harmóniájukat is. Pénz nélkül nincs boldogság, de ne feledjük, hogy a pénz önmagában nem boldogít! Fontos, hogy a gyerekekben legyen affinitás a mezőgazdaság, a növények vagy a gépek iránt – kinek melyik a szakterülete. A mezőgazdasági szakmáknak igenis van presztízse – legyen büszke magára minden szakmabeli, hogy ő termeli meg az ország kenyerét!

Ludán Rita Fruzsina

segédszerkesztő:
Szabó Dorottya Blanka

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum szívügyének tekinti a társadalmi felelősségvállalást, ezért elkötelezett jótékony célú tevékenységek lebonyolításában. Az intézmény tavaly ilyenkor hagyományteremtő szándékkal egy adományprojektet valósított meg, melynek keretein belül a Centrum iskolái közvetlenül az ünnepek előtt kórházban fekvő beteg gyerekek karácsonyához kívántak hozzájárulni élelmiszeradománnyal és karácsonyi díszekkel. A tavalyi jótékony cselekedet idén sem maradt el az intézmény részéről: 2021. 12. 20-án négy iskola felajánlását juttatta el a Centrum a Terézvárosi Család- és Gyermekjóléti Központ Családok Átmeneti Otthonába.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum 2022-es jótékonysági kampányának keretein belül karácsonyi asztalai díszeket, ízfokozó, valamint tartósítószer-mentes gyümölcsleveket, klasszikus diós- és mákos bejgliket, valamint aprósütemény- és csokoládécsomagot juttatott el a Terézvárosi Család- és Gyermekjóléti Központ Családok Átmeneti Otthonába, folytatva ezzel a tavaly hagyományteremtő szándékkal életre hívott karácsonyi adományozást. A bejglik a Közép-magyarországi ASzC Pesti Barnabás Élelmiszeripari Technikum és Szakképző Iskola tanműhelyében szakmai gyakorlatot teljesítő diákok és oktatóik által készültek hagyományos eljárásokkal, míg a gyümölcsitalok a Közép-magyarországi ASzC Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium szakoktatóinak és tanulóinak keze munkáját dicsérik – utóbbiak hozzáadott ízfokozók és tartósítószer nélkül készülnek. Az aprósütemény- és csokoládécsomag tartalmát a Közép-magyarországi ASzC Pálóczi Horváth István Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákjai és oktatói készítették és állították össze, a csodaszép karácsonyi díszeket pedig a Közép-magyarországi ASzC Magyar Gyula Kertészeti Technikum és Szakképző Iskola virágkötő közösségének köszönhetjük: a dekorációk az otthon belső tereinek karácsonyi díszbe öltöztetését szolgálják majd az ünnepi időszakban.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum iskolái évek óta hangsúlyt fektetnek a jótékonyságra a tanulók bevonásával: volt már példa többek közt elhanyagolt közterület rendbehozására kert- és parképítő szakon tanuló gyerekek közreműködésével, illetve gyakori, hogy iskolai összefogás mentén a diákok csatlakoznak a Cipősdoboz Akcióhoz vagy iskoláink tanulói is önkéntes szerepet vállalnak a MikulásGyárban.

A társadalmi felelősségvállalás tehát az intézmény számára fontos működési elem és célkitűzés is egyben, így az Agrárszakképzési Centrum a profiljához kapcsolódóan igyekszik segíteni azokat, akik támogatásra szorulnak.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum iskoláinak 27 kollégája vett részt külföldi továbbképzésen 2019. június 1. és 2021. november 30. között. A mobilitások a következő országokban valósultak meg: Olaszország, Írország, Málta, Ciprus, Ausztria, Franciaország (Reunion), Spanyolország, Portugália (Azori-szigetek), Anglia, Norvégia, Csehország, Izland.

Az oktatók idegen nyelvi és módszertani készségei is fejlődtek, megismerkedtek más országok kollégáival, akikkel alkalmuk volt szakmai tapasztalatot is cserélni, kapcsolatot építeni. Fejlődtek interkulturális és IKT ismeretik, készségeik is, ezen túl pedig olyan extra képességekre tehettek szert, mint az önálló utazásszervezés vagy az idegen nyelvű önéletrajzkészítés, mely növelte személyes motivációjukat és elmélyítette szakmai elhivatottságukat.

A résztvevő négy iskola és a centrum munkatársai köznevelési szektorban nem először valósítottak meg projektet. A 2019/2020-as tanévre elnyert pályázat volt a harmadik sikeres program ezen a területen, mely a pandémia miatt a szokásos 12 hónapos időtartam helyett 30 hónap alatt zárult le. Az első évben 11, majd 9 és végül most már 27 kolléga részesülhetett abban a lehetőségben, hogy készségeit külföldi továbbképzés keretében fejleszthesse. A program elismeréseként minden résztvevő Europass mobilitási igazolványt vehetett át a képzést követően. A centrum által beadott, 2020-ban támogatást nyert és jelenleg is futó pályázat az országos rangsor előkelő első helyén szerepel, mely jól bizonyítja a centrum elhivatottságát a nemzetközi tapasztalatszerzés iránt.

A projektbeszámoló eredményei alapján a résztvevői elégedettség 100%-os volt,  a kollégák 92,59%-a gondolta úgy, hogy jelenlegi munkája és szakmai fejlődése szempontjából releváns gyakorlati képességeket sajátított el. A megszerzett ismeretek megosztása a projekt fontos célkitűzése volt, így minden kollégának beszámolót kellett tartania saját tantestületében, ahol nemcsak az utazás részleteiről, de az elsajátított új módszerekről is számot adtak. Ennek eredményeként az oktatók 100%-a érezte úgy, hogy lehetőséget kapott a mobilitásnak köszönhetően arra, hogy megossza a külföldön szerzett ismereteit kollégáival.

A projekt sikerességét tovább erősíti, hogy az alkalmazottak példamutatása nagyban növeli a diákok motivációját a külföldi szakmai gyakorlatokra való jelentkezéskor: a tanulók bátrabbak, elhivatottabbak, ha oktatójukat is látják a komfortzónából kilépve egy külföldi tapasztalatszerzésen részt venni.

A centrum – nemzetköziesítési stratégiájának köszönhetően – elnyerte az Erasmus+ akkreditációt a 2021-2027-es időszakra, melynek keretében a következő 7 évben várhatóan minden olyan munkatársnak és diáknak lesz lehetősége külföldi tapasztalatszerzésre, aki kellőképpen motivált és a szakmájában jobbá szeretne válni.

Október 13-14. között a Közép-magyarországi ASzC Magyar Gyula Kertészeti Technikum és Szakképző Iskola két oktatója, Ekert Sára és Hasznosi Zsuzsanna részt vett a “FLIpped CREative Awareness Teaching” (2019-1-IT02-KA201-063149) elnevezésű Erasmus+ projekt keretein belül megrendezésre kerülő partnertalálkozón Spanyolországban, Ordiziában. Sajnos a Covid járvány miatt eddig csak online meetingeken tudták tartani a kapcsolatot a projektben résztvevők, így nagy örömként élték meg a személyes találkozót.

„Az első nap egy egész napos meetingen vettünk részt, ahol megbeszéltük az eddigi feladatok eredményeit. Minden partner előadást tartott arról, hogyan végezte el a rá kiszabott munkát, és hogyan képzeli a további feladatok teljesítését. A projektben eddig minden iskola 10 tanára vett részt egy továbbképzésen, ahol megismerhettük és a gyakorlatban kipróbálhattuk egymás tanítási módszereit” – szól Ekert Sára és Hasznosi Zsuzsanna beszámolója a kétnapos program kapcsán.

A további feladatok közé tartozik egy egyénileg választott módszer szerinti tanóra megtartása, ehhez óraterv készítése, és a tapasztalatok dokumentálása is. A találkozó során a résztvevők egyeztették a határidőket, egységes formába öntötték az óratervet, hogy az a későbbiek során minden iskola számára könnyen kezelhető legyen. A projektben résztvevők bíznak benne, hogy a hátralévő találkozókat is személyesen tudják majd megtartani. A jelenlévők közös vacsorán vettek részt San Sebastianban, ahol a spanyol vendéglátók kiváló házigazdának bizonyultak.

Október 14-én a csoport ismét az ordiziai Goierri iskolában találkozott, ahol a spanyol kollégák tartottak előadást: bemutatták, hogy milyen a spanyol oktatási, illetve szakképzési rendszer, mik a diákok lehetőségei az általános iskolai képzéseket követően.

A bemutató után a program színteréül szolgáló iskolát és a hozzá tartozó tanműhelyeket vehették szemügyre. „Csodálattal néztük a magas színvonalú felszereltségüket, például VR szemüveggel ellátott rendszerben tanulnak hegeszteni a diákok, melyek eredményeit a számítógép kielemzi, rámutat a hibákra és kiértékeli őket. Ezzel kapcsolatosan bemutatták az előző év illetve az idén futó projektek munkáit is” – mesélte a Közép-magyarországi ASzC Magyar Gyula Kertészeti Technikum és Szakképző Iskola két résztvevő oktatója.

Az iskolán kívüli gyakorlati hely 51 %-ban az önkormányzat, 49%-ban pedig az iskola tulajdona. Rengeteg nagyhírű céggel állnak kapcsolatban. A diákoknak itt lehetősége van gyakorolni, továbbá extra munkát is vállalhatnak napi 4 órában, amiért fizetés is jár.

„Nagyon jól felépített a szakmai képzésük. Főleg a szakmára koncentrálnak, nagyon jó felszereléseik vannak, amit főleg azoktól a cégektől kapnak, akikkel a diákok dolgoznak. Nagyon előmozdító volt megismerni egy másik ország oktatási rendszerét” – összegezte mondandóját Ekert Sára és Hasznosi Zsuzsanna.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum pályázatot hirdet a Közép-magyarországi ASzC Fáy András Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium

igazgatói munkakör betöltésére

A munkaviszony időtartama: 

2022. március 16. – 2027. július 01.

Foglalkoztatás jellege: Teljes munkaidő

A munkavégzés helye: 2119 Pécel, Maglódi út 57.

A beosztáshoz tartozó, illetve a vezetői megbízással járó lényeges feladatok:

A jogszabályoknak és szakmai követelményeknek megfelelően, a főigazgató irányítása mellett a szakképző intézmény szakmai vezetése, döntés minden olyan a szakképző intézmény működésével, feladatellátásával kapcsolatos ügyben, melyet jogszabály nem utal a főigazgató vagy a kancellár hatáskörébe.

Illetmény és juttatások: A munkabér megállapítására a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény rendelkezései az irányadók.

Pályázati feltételek:

• magyar állampolgárság,
• cselekvőképesség,
• büntetlen előélet,
• a szakképző intézményben oktatói munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú végzettség és technikum esetében mesterképzésben, szakképző iskola esetében legalább alapképzésben szerzett szakképzettség,
• intézményvezetői szakképzettség, legalább egy év intézményvezetői gyakorlat vagy legalább százhúsz órás tanügyigazgatási és pedagógiai ismereteket nyújtó képzés,
• oktatói munkakörben vagy legalább heti tíz foglalkozás megtartására vonatkozó óraadói megbízás ellátása során legalább hároméves szakmai gyakorlat,
• vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség teljesítésének vállalása.

A munkakör betöltéséhez szükséges kompetenciák:

• vezetői készség,
• kiváló szervező- és kommunikációs készség,
• elemzőkészség,
• terhelhetőség,
• gyors, pontos munkavégzés.

A pályázat elbírálásánál előnyt jelent:

• agrár-szakmai szervezet munkájában szerzett vezetői tapasztalat,
• agrárgazdasági területen szerzett gyakorlati tapasztalat,
• országos vagy regionális pályázatok és projektek kezelésében szerzett jártasság,
• az agrárszakképzés területére vonatkozó nemzetközi kapcsolatrendszerben való közreműködés,
• szervezetfejlesztésben, nevelési-oktatási intézmény alapításában szerzett tapasztalat,
• felsőfokú gazdasági végzettség,
• felhasználói szintű informatikai ismeretek.

A pályázat részeként benyújtandó iratok, igazolások:

• Részletes életutat bemutató szakmai önéletrajz, az eddigi munkahelyek, munkakörök feltüntetésével, az eddigi szakmai munka részletes ismertetésével,
• Iskolai végzettséget, szakképzettséget és egyéb végzettséget igazoló iratok,
• A pályázó legalább 3 éves szakmai gyakorlatát és legalább 1 éves intézményvezetői gyakorlatát vagy legalább százhúsz órás tanügyigazgatási és pedagógiai ismereteket nyújtó képzésigazoló dokumentum (munkáltatói igazolás, munkakör megnevezésével),
• Amennyiben a szakmai gyakorlatát óraadói megbízás ellátásával igazolja, az arról szóló igazoló dokumentum,
• A szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 12/2020. (II. 7.) Korm. rendelet 128. § (3) bekezdése szerint a pályázónak a megpályázott szakképző intézmény vezetésére vonatkozó programja, mely tartalmazza a szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseket összhangban a szakképzési centrum programjával.
• 90 napnál nem régebbi keltezésű hatósági bizonyítvány a büntetlen előélet igazolására, valamint annak igazolására, hogy nem áll olyan foglalkozástól való eltiltás hatálya alatt, amely a munkaviszony létesítését nem teszi lehetővé vagy nyilatkozat arról, hogy a pályázat pozitív elbírálása esetén az erkölcsi bizonyítványt a megbízás napjáig a pályázó eredetben bemutatja,
• Nyilatkozat, amelyben vállalja igazgatóvá történő megbízása esetén az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségekről szóló 2007. évi CLII. törvény szerinti vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget,
• Nyilatkozat, amelyben hozzájárul a pályázati anyagában foglalt személyes adatainak a pályázati eljárással összefüggésben szükséges kezeléséhez.

A beosztás betöltésének időpontja: 

A beosztás 2022. március 16-tól betölthető.

A pályázat benyújtásának határideje: 2022. február 25.

A pályázati kiírással kapcsolatosan további információt Közép-magyarországi ASzC főigazgatója, Molnár Zoltán nyújt a +36 20 420 0003-as telefonszámon.

A pályázatok benyújtásának módja:

Elektronikus úton a “KMASZC/000289-1/2022 igazgató” tárggyal a foigazgato@edu.kmaszc.hu e-mail címen keresztül.

A pályázat elbírálásának rendje:

A határidőt követően megküldött, valamint a pályázati feltételeknek nem megfelelő pályázat érvénytelen, melyről a pályázó értesítést kap. Az érvényes pályázattal rendelkező pályázókat a Közép-magyarországi ASzC által létrehozott Bíráló Bizottság meghallgatja.

A pályázat elbírálásának határideje: 2022. március 9.

A pályázati kiírás további közzétételének helye:

• kozigallas.gov.hu
• Kormányzati Portál: kormany.hu
• Oktatási és Kulturális Közlöny aktuális száma
• szakképzési centrum honlapja
• szakképző intézmény honlapja

A munkáltatóval kapcsolatos egyéb lényeges információ:

Az alkalmazásról – a pályázati eljárást követően – az agrárminiszter dönt.

A pályázatban csak a kiírás feltételeinek mindenben megfelelő, határidőre beérkezett dokumentumokkal rendelkező pályázó vesz részt. Hiánypótlásnak nincs helye.

A felek 2022. március 16. napjától határozatlan időre szóló munkaszerződést kötnek, amelynek értelmében a munkáltató a munkavállalót 2022. március 16. napjától kezdődően oktatói munkakörben foglalkoztatja. A munkaszerződés által létrehozott munkaviszony keretében, a munkavállalót 2022. március 16. napjától – 2027. július 01. napjáig tartó ciklusban, igazgatói munkakörben foglalkoztatja azzal, hogy amennyiben a határozott időtartam lejár, akkor a munkavállaló munkáltató általi továbbfoglalkoztatására folyamatos jogviszonyban kerülhet sor.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum szívügyének tekinti a társadalmi felelősségvállalást, ezért elkötelezett jótékony célú tevékenységek lebonyolításában. Az intézmény tavaly ilyenkor hagyományteremtő szándékkal egy adományprojektet valósított meg, melynek keretein belül a Centrum iskolái közvetlenül az ünnepek előtt kórházban fekvő beteg gyerekek karácsonyához kívántak hozzájárulni élelmiszeradománnyal és karácsonyi díszekkel. A tavalyi jótékony cselekedet idén sem maradt el az intézmény részéről: 2021. 12. 20-án négy iskola felajánlását juttatta el a Centrum a Terézvárosi Család- és Gyermekjóléti Központ Családok Átmeneti Otthonába.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum 2022-es jótékonysági kampányának keretein belül karácsonyi asztalai díszeket, ízfokozó, valamint tartósítószer-mentes gyümölcsleveket, klasszikus diós- és mákos bejgliket, valamint aprósütemény- és csokoládécsomagot juttatott el a Terézvárosi Család- és Gyermekjóléti Központ Családok Átmeneti Otthonába, folytatva ezzel a tavaly hagyományteremtő szándékkal életre hívott karácsonyi adományozást. A bejglik a Közép-magyarországi ASzC Pesti Barnabás Élelmiszeripari Technikum és Szakképző Iskola tanműhelyében szakmai gyakorlatot teljesítő diákok és oktatóik által készültek hagyományos eljárásokkal, míg a gyümölcsitalok a Közép-magyarországi ASzC Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium szakoktatóinak és tanulóinak keze munkáját dicsérik – utóbbiak hozzáadott ízfokozók és tartósítószer nélkül készülnek. Az aprósütemény- és csokoládécsomag tartalmát a Közép-magyarországi ASzC Pálóczi Horváth István Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákjai és oktatói készítették és állították össze, a csodaszép karácsonyi díszeket pedig a Közép-magyarországi ASzC Magyar Gyula Kertészeti Technikum és Szakképző Iskola virágkötő közösségének köszönhetjük: a dekorációk az otthon belső tereinek karácsonyi díszbe öltöztetését szolgálják majd az ünnepi időszakban.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum iskolái évek óta hangsúlyt fektetnek a jótékonyságra a tanulók bevonásával: volt már példa többek közt elhanyagolt közterület rendbehozására kert- és parképítő szakon tanuló gyerekek közreműködésével, illetve gyakori, hogy iskolai összefogás mentén a diákok csatlakoznak a Cipősdoboz Akcióhoz vagy iskoláink tanulói is önkéntes szerepet vállalnak a MikulásGyárban.

A társadalmi felelősségvállalás tehát az intézmény számára fontos működési elem és célkitűzés is egyben, így az Agrárszakképzési Centrum a profiljához kapcsolódóan igyekszik segíteni azokat, akik támogatásra szorulnak.

Kaszás István neve biztosan nem ismeretlen azoknak, akik a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum piliscsabai iskolájában töltötték diákéveiket az elmúlt 20 évben. A ma már nyugdíjas oktató nélkül még mindig üresnek tűnik a tanári szoba, a hegesztőműhely, az iskolaudvar, de óraadóként még a mostani generáció is találkozhat a gépek egyik legnagyobb piliscsabai rajongójával. A Dr. Szepesi László iskola népszerű oktatójával az iskola és az agrárszakképzés kapcsán beszélgettünk.

Több mint 20 éve dolgozik a piliscsabai Szepesi iskolában, de úgy tudom, már diákéveit is itt töltötte. Mikor járt ide és mit tanult az iskola falai között? Milyenek voltak a diákévek ebben a szép zöld környezetben?

A Szepesi életem egyik sikertörténete. Amikor a kollégáim és a diákjaim elbúcsúztattak a nyugdíjba vonulás előtt, akkor is elmondtam, hogy úgy érzem, itt lett belőlem igazából „valaki”. Ebben az iskolában tanultam, majd huszonöt évvel később visszakerültem, oktató vált belőlem, illetve a műszaki szakoktató diplomámat is ebben az időszakban szereztem meg. 1970-1974-ig végeztem itt a tanulmányaimat – akkor természetesen teljesen más volt minden: a mostani kollégiumi épületben volt az első tantermem, a jelenlegi tanügyi épület még csak akkoriban épült. 1971-ben adták át azt a részt, ahol most is beszélgetünk (Az interjú helyszínének is a harmonikus és természetközeli, lombok ölelte piliscsabai iskolát választottuk – a szerk.). 1974-ben végeztem és érettségiztem – pont ebben a teremben volt a szóbeli érettségim. A mostani tornateremben voltam elsős, vagyis kilencedik osztályos. Negyvenketten kezdtünk az osztályban, és még évközben jöttek négyen – nagylétszámú osztályok voltak akkoriban. Már a hetvenes években is jóhírű iskola volt a Szepesi: minimum erős négyessel lehetett bekerülni, hozzávetőlegesen a fél osztályom – velem egyetemben – érettségit is szerzett a szakma mellé. A diákéveim alatt is nagyon sok gépe volt a „Szakinak” (ekkoriban csak így „becézték” az iskolát – a szerk.): akkor jöttek ki a magyar traktorok, az UE-28-as, az UE-50-es illetve a zetorok, a lánctalpasok. Minden gépünk volt, amiről egy műszaki beállítottságú szakmás tanuló csak álmodni mert és fantáziált. Nagyon sokat jártunk külsős gyakorlatra, ahol egyenesen a szakiktól szívhattuk magunkba a való élet komponenseit, valamint a megfelelő viszonyulást a munkához. Én javarészt a jászfalusi Állami Gazdaságba jártam – amikor elvégeztem a harmadik osztályt, úgynevezett segédkombájnos lettem, ami akkor egy SZK-4-es kombájnon történt. Ez ma már a fiataloknak nem sok mindent mond, bár manapság is van jónéhány gyerek itt az iskolában, aki kifejezetten szereti a retró dolgokat.

Büszke vagyok rá, hogy egykori tanáraim és mestereim egytől egyig nagy tudású, tenni akaró és gyerekszerető emberek voltak, akik mind szellemileg, mind hozzáállásban nagyon magas szintű szakmai munkát végeztek. De tovább megyek: arra is végtelenül büszke vagyok, hogy a jelenlegi oktatói karról is elmondható ugyanez, és boldogsággal tölt el, hogy ennek a közösségnek még mindig, nyugdíjasként is a részese lehetek! Amikor idekerültem és elkezdtem az iskolában tanítani, két olyan munkatársam is volt, akik még engem is tanítottak annak idején: Jó Zsuzsa magyar-történelem szakos pedagógus és Lengyel Sándor egykori gyakorlati oktató, akikkel a tanári szobában is egymás mellett ültünk abban a pár évben, amikor már kollegiális nexusban üdvözölhettük egymást reggelente.

Merre ívelt fiatal felnőttként az útja a Szepesiből, milyen irányt vettek tanulmányai, szakmai pályafutása? Mindig is iskolai légkörben tervezett kiteljesedni?

Egy darabig autószerelőként dolgoztam, majd a Piliscsabai Idősek Otthonában voltam éveken át gépjárművezető, anyagbeszerző, ügyintéző. Nagyon szerettem mindkettőt, hiszen a gépek és a szerelés a mindenem, az idősek otthonában pedig azt gondolom, a végtelen emberszeretetem tartott meg hosszúidőn át. 2001. április 1-jén kerültem a Szepesibe műszaki vezetőnek, miközben a gépjármű szakoktatói iskolát végeztem. Közben megcsináltam az autóbusz jogosítványt is, hogy az iskolabusszal külsős gyakorlatokra vihessem a tanulókat. Ekkoriban már gyakran oktatóként is tevékenykedettem, sokszor helyettesítettem, majd Rákóczi Péter kollégám – a Dr. Szepesi verseny életre hívója – gyakorlatához csatlakoztam be párként, amire nagy szükség volt akkoriban. A gyakorlati oktatást nagyon szerettem, majd a kétezres évek elején felvettek Gödöllőre az agráregyetemre, ahol tovább képeztem magam műszaki szakoktatónak. A diplomámat 50 évesen szereztem meg, ami nagy élmény volt számomra: büszkén viseltem a talárt, a sapkát, és velem ünnepelt a két gyermekem is. Ha valakire, akkor rám biztosan illik a Centrum küldetésnyilatkozatának élethosszig tartó tanulással kapcsolatos pontja, miszerint ennek támogatásával biztosítják az oktatók és diákok számára a folyamatos szakmai és személyes fejlődést.  A diploma kézhezvétele után már tényleg nem volt megállás az oktatói pályámon: a következő tanévben már kaptam egy végzős, érettségizős osztályt, aminek korábban az osztályfőnök helyettese voltam.

Mi motiválja az oktatói tevékenységben? Miből merít még ma, nyugdíjazott oktatóként is energiát?

Mindig nagyon szerettem az embereket, a gyerekeket pedig különösképpen. Azt gondolom, hogy a jó tanár, a jó pedagógus, a jó oktató egyik legfőbb ismérve az, hogy kitárja szívét a tanulói előtt. Mindig boldoggá tett az, hogy a tudáson túl szeretetet adhattam a diákjaimnak. Motivál a kérdéskör, hogy a Z generáció szülöttjeit, a mostani középiskolás korosztályt hogyan tudom lekötni, a figyelmüket hogyan tudom fenntartani. A magamfajtának 45 perc nem tűnik soknak, de felismerem, hogy a mai gyerekeknek ez hosszú idő. Folyamatosan újabb praktikákat építek be a munkámba annak érdekében, hogy az érdeklődésük ne veszítse erejét.

Sokszor készítettem fel, illetve kísértem tanulókat országos szakmai versenyekre, ahol a legtöbbször jól szerepeltünk, és ez szintén csodálatos érzés.

2015-ben egy hetet voltam Németországban Erasmus+ tanulmányúton. A diákjaink a német termelésben vettek részt, helyi gazdáknál kamatoztatták az itthon megszerzett szaktudásukat, míg nekünk oktatóknak külön programokat szervezett a külföldi partnerintézmény. Roppant sokat profitáltam belőle, nagyon tetszett az egész utazás, ebből is sokáig merítettem energiát. Sajnos a nyugdíj előtti utolsó időszakom már a pandémia jegyében telt: távolléti oktatás, online szalagavató, online ballagás… Szerencsére a szakmunkás vizsgát már személyes jelenléttel lehetett megtartani. Tavaly decemberben elértem a nyugdíjkorhatárt, de óraadóként továbbra is visszajárok az iskolába, amit szívvel-lélekkel csinálok.

Úgy tudom, hogy miniszteri elismerésben is részesült pályafutása során.

Az első miniszteri elismerő oklevelemet 1986-ban kaptam, a másodikat pedig két évvel ezelőtt, 2019-ben pedagógiai munkám elismeréseként vehettem át Dr. Nagy István agrárminisztertől a Vajdahunyad várának díszaulájában. Egy tanár egyik legnagyobb elismerése egy miniszteri kitüntetésen túl viszont az, hogyha a vezetője felkéri arra, hogy osztályfőnök legyen. Velem ez viszonylag sokszor megtörtént, ami midig ösztönzően hatott rám. Az osztályfőnök teendői nem csak abból állnak, hogy vezeti a naplót és rendbe rakja a hiányzásokat. Szerintem ez a kisebb feladat. A nagyobb az, hogy vigyázunk a gyerekekre, foglalkozunk a lelkükkel, a gondjaikkal, segítünk nekik, amiben tudunk, apjuk helyett apjuk, anyjuk helyett anyjuk vagyunk. „Amíg az osztályfőnökük vagyok, addig ők a gyerekeim” – nyilvánvalóan csak jelképesen, de én mindig így álltam hozzá az osztályfőnöki teendőimhez.
De elmesélek még egy történetet: az unokámat két-három éves kora óta gyakran behoztam ide az iskolába. Traktoroztunk, vezettük, és néhány évesen egyértelműen kijelentette, hogy ő bizony a „papa iskolájába” fog járni. Azóta eltelt pár esztendő, most hat éves, első osztályos az általános iskolában, és még mindig a Szepesi a terve. Én azt gondolom, hogy ennél nagyobb elismerés az embernek nem igazán kell.

Nagyon sok éve kötődik a Szepesi iskolához. Mit gondol, mi változott meg ennyi év során?

Mint azt már említettem, voltak olyan tanáraim a Szepesiben, akiknek később a munkatársává válhattam, illetve ezt a gondolatot szeretném most kiegészíteni: immár több olyan kollégám is van a tantestületben, akik néhány évvel ezelőtt még a diákjaim voltak.  Botka Vivien tanárnőt is én tanítottam meg többek között traktort vezetni, ma pedig már ő is gondoskodik a jövő agrárszakembereinek gyakorlati képzéséről. Ebből is látszik, hogy milyen sok idő telt el, mióta betettem a lábam a piliscsabai iskolába. Ha az iskolában 1970-ben lett volna erdészképzés, akkor én most biztosan nem gépész vagyok, hanem erdész. Most már ez is van, ha az erdészeti vonal érdekli jobban a diákokat, akkor erdésztechnikus vagy erdőművelő-fakitermelő szakmát is választhatnak. A gyerekek biztosan nagyon sokat változtak az elmúlt húsz évben, de a világ is, így ebben semmi meglepő nincs. Ami biztos, hogy az oktatóknak folyamatosan fejlődni kell, haladni kell a korral, hogy kezelni tudják az új kihívásokat. Amikor elkezdtem a gödöllői egyetemre járni, őszintén, még a számítógépet is alig tudtam bekapcsolni. És innen eljutottam oda, hogy digitális tananyagokat, vizsgatételeket készítsek, amelyeket laptopról, projektorral tanítottam. 2020-ban, amikor a világjárvány bizonyos keretek közé kezdte szorítani az életünket és a lehetőségeinket, nagyon hasznosak lettek azok a digitális kompetenciák, amiket az évek alatt sikerült elsajátítanom. Ugyan kellett hozzá egy-két hét, amíg élesben tényleg belejöttem az online oktatás praktikáiba, de tudtam tananyagokat küldeni, tudtam órát tartani, tudtam értékelni – tehát úgy érzem, sikerült megugrani a kihívást.

Mit üzen a jövő agrárszakembereinek?

A természet és az állatok szeretete egy csodálatos világ, tehát kiváltságos gyerekek azok, akik a Mezőgazdaság és erdészet ágazaton belül végezhetik tanulmányaikat. Tudom, hogy a mai világban nehéz így gondolkodni, de az ideális az lenne, ha az itt tanulók nem csak pénzkereseti lehetőségnek tekintenék a szakmájukat, hanem megtalálnák benne a harmóniájukat is. Pénz nélkül nincs boldogság, de ne feledjük, hogy a pénz önmagában nem boldogít! Fontos, hogy a gyerekekben legyen affinitás a mezőgazdaság, a növények vagy a gépek iránt – kinek melyik a szakterülete. A mezőgazdasági szakmáknak igenis van presztízse – legyen büszke magára minden szakmabeli, hogy ő termeli meg az ország kenyerét!

Ludán Rita Fruzsina

segédszerkesztő:

Szabó Dorottya Blanka

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum iskoláinak 27 kollégája vett részt külföldi továbbképzésen 2019. június 1. és 2021. november 30. között. A mobilitások a következő országokban valósultak meg: Olaszország, Írország, Málta, Ciprus, Ausztria, Franciaország (Reunion), Spanyolország, Portugália (Azori-szigetek), Anglia, Norvégia, Csehország, Izland.

Az oktatók idegen nyelvi és módszertani készségei is fejlődtek, megismerkedtek más országok kollégáival, akikkel alkalmuk volt szakmai tapasztalatot is cserélni, kapcsolatot építeni. Fejlődtek interkulturális és IKT ismeretik, készségeik is, ezen túl pedig olyan extra képességekre tehettek szert, mint az önálló utazásszervezés vagy az idegen nyelvű önéletrajzkészítés, mely növelte személyes motivációjukat és elmélyítette szakmai elhivatottságukat.

A résztvevő négy iskola és a centrum munkatársai köznevelési szektorban nem először valósítottak meg projektet. A 2019/2020-as tanévre elnyert pályázat volt a harmadik sikeres program ezen a területen, mely a pandémia miatt a szokásos 12 hónapos időtartam helyett 30 hónap alatt zárult le. Az első évben 11, majd 9 és végül most már 27 kolléga részesülhetett abban a lehetőségben, hogy készségeit külföldi továbbképzés keretében fejleszthesse. A program elismeréseként minden résztvevő Europass mobilitási igazolványt vehetett át a képzést követően. A centrum által beadott, 2020-ban támogatást nyert és jelenleg is futó pályázat az országos rangsor előkelő első helyén szerepel, mely jól bizonyítja a centrum elhivatottságát a nemzetközi tapasztalatszerzés iránt.

A projektbeszámoló eredményei alapján a résztvevői elégedettség 100%-os volt,  a kollégák 92,59%-a gondolta úgy, hogy jelenlegi munkája és szakmai fejlődése szempontjából releváns gyakorlati képességeket sajátított el. A megszerzett ismeretek megosztása a projekt fontos célkitűzése volt, így minden kollégának beszámolót kellett tartania saját tantestületében, ahol nemcsak az utazás részleteiről, de az elsajátított új módszerekről is számot adtak. Ennek eredményeként az oktatók 100%-a érezte úgy, hogy lehetőséget kapott a mobilitásnak köszönhetően arra, hogy megossza a külföldön szerzett ismereteit kollégáival.

A projekt sikerességét tovább erősíti, hogy az alkalmazottak példamutatása nagyban növeli a diákok motivációját a külföldi szakmai gyakorlatokra való jelentkezéskor: a tanulók bátrabbak, elhivatottabbak, ha oktatójukat is látják a komfortzónából kilépve egy külföldi tapasztalatszerzésen részt venni.

A centrum – nemzetköziesítési stratégiájának köszönhetően – elnyerte az Erasmus+ akkreditációt a 2021-2027-es időszakra, melynek keretében a következő 7 évben várhatóan minden olyan munkatársnak és diáknak lesz lehetősége külföldi tapasztalatszerzésre, aki kellőképpen motivált és a szakmájában jobbá szeretne válni.

2021. október 30. – november 6. között az ERASDG projekt keretén belül Hollandiában, a Yuverta intézmény szervezésében valósult meg a Living Lab nevű workshop, melyen a Közép-magyarországi ASzC Fáy András Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium 2 tanulója és 1 tanára, valamint a Közép-magyarországi ASzC Táncsics Mihály Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium 1 tanára vett részt.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum partnerként részt vesz az ERASDG (Education Requires Application of SDGs) ERASMUS+ partnerségi program munkájában. A projekt idén januárban indult egy online tanári tréninggel, majd májusban folytatódott a dán kollégák által bemutatott Innovation Camp elnevezésű projekthéttel, amely elsősorban az európai agárszakképzésben tanuló diákoknak és oktatóknak mutat újszerű tanulásmódszertani megközelítést.

Idén ősszel a projekt az online térből a jelenléti világba költözött, és a járványügyi szabályok szigorú betartásával megszervezték a következő projekthetet, ezúttal az Utrecht közelében lévő Yuverta, Houten szakképző intézmény kampuszán. A bemutatott módszer a holland kollégák által tökéletesített Living Lab volt, amelynek lényege, hogy a régió egy komplex problémájára (The Challenge) diákcsapatok bevonásával keres lehetséges megoldásokat, válaszokat, javaslatokat.

A központ képviseletében a péceli Közép-magyarországi ASzC Fáy András Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákjai, Csorba Erika és Czupor Dávid utaztak Hollandiába, ahol azonnal belecsöppentek a gondosan megtervezett és szakmai alapokon létrehozott nemzetközi diákcsoportok egyikébe. Az egymást és a projekt törekvéseinek megismerését célzó játékos feladatok elvégzése után, megismerkedhettek a Living Lab konkrét feladatával. Egy, a környéken épülő idősotthon kertjét és annak külső tereit kellett megtervezniük oly módon, hogy az megkönnyítse az ott lakók mindennapi életét, ugyanakkor lehetővé tegye azt, hogy a környékbeli közösségek (pl. általános iskolák, óvodák, kreatív közösségi házak, stb.) is be tudjanak kapcsolódni az otthon életébe.

A 8 európai országból érkezett diákok hihetetlen gyorsasággal hangolódtak egymásra, és rendkívül lelkesen vetették bele magunkat a munkába, napokon át szorgalmasan dolgoztak a javaslatokon. A kulturális programokban is bővelkedő hét végén, pénteken került sor a csapatok által kidolgozott megoldások bemutatására egy-egy rövid prezentáció formájában.

A KMASZC diákjai nagyszerűen helyt álltak, Csorba Erika kiérdemelte az egyik „legtöbbet fejlődött diák” díjat, három európai társával együtt. Kísérőtanáraik, Dr. Merkei Attila György (ERASDG felkészítő oktató, Fáy András iskola) és Covic Judit (ERASDG vezető oktató, Táncsics Mihály iskola) a projekthét során tanulmányozták a diákcsoportok munkáját, módszertani ajánlásokat és jó gyakorlatokat gyűjtöttek, melynek segítségével a projektben résztvevő további 7 ország kollégáival együtt tudják fejleszteni a tananyagokat.

Az ERASDG projekt egyik erőssége, hogy a modern tanítási módszerek bemutatása mellett, életre szóló élményekhez juttattja az európai agárszakképzésben tanuló fiatalokat, akik nemcsak új dolgokat tanulhatnak és idegen nyelven kommunikálhatnak, de elkezdhetik kialakítani szakmai kapcsolatrendszereiket és hosszú távra szóló barátságokat is köthetnek.

Folytatás májusban, Spanyolországban – Gamification témával. Alig várjuk!

További információ a projektről: ERASDG honlap és Facebook-oldal, EUROPEA-International Facebook.

Október 13-14. között a Közép-magyarországi ASzC Magyar Gyula Kertészeti Technikum és Szakképző Iskola két oktatója, Ekert Sára és Hasznosi Zsuzsanna részt vett a “FLIpped CREative Awareness Teaching” (2019-1-IT02-KA201-063149) elnevezésű Erasmus+ projekt keretein belül megrendezésre kerülő partnertalálkozón Spanyolországban, Ordiziában. Sajnos a Covid járvány miatt eddig csak online meetingeken tudták tartani a kapcsolatot a projektben résztvevők, így nagy örömként élték meg a személyes találkozót.

„Az első nap egy egész napos meetingen vettünk részt, ahol megbeszéltük az eddigi feladatok eredményeit. Minden partner előadást tartott arról, hogyan végezte el a rá kiszabott munkát, és hogyan képzeli a további feladatok teljesítését. A projektben eddig minden iskola 10 tanára vett részt egy továbbképzésen, ahol megismerhettük és a gyakorlatban kipróbálhattuk egymás tanítási módszereit” – szól Ekert Sára és Hasznosi Zsuzsanna beszámolója a kétnapos program kapcsán.

A további feladatok közé tartozik egy egyénileg választott módszer szerinti tanóra megtartása, ehhez óraterv készítése, és a tapasztalatok dokumentálása is. A találkozó során a résztvevők egyeztették a határidőket, egységes formába öntötték az óratervet, hogy az a későbbiek során minden iskola számára könnyen kezelhető legyen. A projektben résztvevők bíznak benne, hogy a hátralévő találkozókat is személyesen tudják majd megtartani. A jelenlévők közös vacsorán vettek részt San Sebastianban, ahol a spanyol vendéglátók kiváló házigazdának bizonyultak.

Október 14-én a csoport ismét az ordiziai Goierri iskolában találkozott, ahol a spanyol kollégák tartottak előadást: bemutatták, hogy milyen a spanyol oktatási, illetve szakképzési rendszer, mik a diákok lehetőségei az általános iskolai képzéseket követően.

A bemutató után a program színteréül szolgáló iskolát és a hozzá tartozó tanműhelyeket vehették szemügyre. „Csodálattal néztük a magas színvonalú felszereltségüket, például VR szemüveggel ellátott rendszerben tanulnak hegeszteni a diákok, melyek eredményeit a számítógép kielemzi, rámutat a hibákra és kiértékeli őket. Ezzel kapcsolatosan bemutatták az előző év illetve az idén futó projektek munkáit is” – mesélte a Közép-magyarországi ASzC Magyar Gyula Kertészeti Technikum és Szakképző Iskola két résztvevő oktatója.

Az iskolán kívüli gyakorlati hely 51 %-ban az önkormányzat, 49%-ban pedig az iskola tulajdona. Rengeteg nagyhírű céggel állnak kapcsolatban. A diákoknak itt lehetősége van gyakorolni, továbbá extra munkát is vállalhatnak napi 4 órában, amiért fizetés is jár.

„Nagyon jól felépített a szakmai képzésük. Főleg a szakmára koncentrálnak, nagyon jó felszereléseik vannak, amit főleg azoktól a cégektől kapnak, akikkel a diákok dolgoznak. Nagyon előmozdító volt megismerni egy másik ország oktatási rendszerét” – összegezte mondandóját Ekert Sára és Hasznosi Zsuzsanna.

Örömmel értesítünk minden érdeklődőt, hogy a Miniszterelnökség Családokért Felelős Tárcanélküli Miniszter megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által meghirdetett, "Innovatív tanulási környezet kialakítása és komplex tehetségsegítő programok megvalósítása" című pályázati kiírásra benyújtott, NTP-INNOV-21-0288 pályázati azonosítón nyilvántartásba vett "Lúdtollnokok III." című pályázatunk a Támogató hivatalos döntése alapján elnyerte a vissza nem térítendő támogatást.

A Centrum jogelőd intézményében (Közép-magyarországi Agrárszakképző Központ) a 2015/2016-os, valamint a 2016/2017-es tanévben az NTP-KKI-B-15-0016 és az NTP-KKI-16-0019 számú nyertes pályázatok lehetővé tették egy komplex diákújság projekt megszületését.  Célunk akkor egy agrárszakképzésben tanuló diákokból álló szerkesztőség felkészítése és megteremtése volt, akik képesek egy agrárdiákoknak szóló országos sajtótermék létrehozására. Az említett két tanévben a programban résztvevő diákok együtt megálmodták és életre hívták, sikeresen működteték a Magirat magazint.

A 2021/2022-es tanévben megvalósítani kívánt elképzelésünk, hogy az akkor létrejött és professzionálisan működő programot felélesszük, valamint új köntösbe bújtassuk. A Centrum diákjaiból álló szerkesztőség az elkövetkezendő hónapok során zajló koncentrált műhelymunka eredményeként egy nyomtatott intézményi kiadású sajtóterméket állít majd elő, amely a szakmai, nyelvi, vizuális és IKT kompetenciák mentén a társadalmi hasznosság, a teljes értékű életpálya irányába vezeti a diákokat, túlmutatva egy iskola határain, a Közép-magyarországi régió agrárszakképzési intézményeire fókuszálva. A program célja a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum iskoláinak diákjaiból egy olyan felkészült, kreatív, önállóan is működőképes szerkesztőség felállítása, amely a későbbiekben a Centrum polgárságának szóló folyóirat létrehozására képes.

A program megvalósítása során olyan alapelvek dominálnak majd, mint a tanulói tevékenységre építés, a kritikai gondolkodás fejlesztése, a nyitottság és sokszínűség, valamint az együttműködő képesség edukációja. A pályázati programban vázolt és választott munkaformák folyamatosan fenntartják a differenciálás lehetőségét, a diákok változatos tevékenykedtetését. Az egyéni fejlődési lehetőségek kiaknázása mellett folyamatosan törekedni fogunk a kooperativitásra, az együttes teljesítmény létrehozására, valamint a távolléti, online térben megvalósuló programelemekre is. A tematika felépítése a média szerepétől, lehetőségeinek megismerésétől a műfajokon át vezet a szerkesztőségi munka megtapasztalásáig. A módszertan az új ismereteket mindig gyakorlati feladatokon keresztül közvetíti, így a foglalkozások a tanulást és alkotást egységben kezelik. Ennek eredményeként létrejönnek majd azok a cikkek, riportok, publicisztikák, amelyek a Centrum közösségének szóló magazin első számának vázaként fognak szolgálni.

A program elindításának előkészületei már megkezdődtek, így a Centrum iskoláinak érdeklődő diákjai hamarosan benyújthatják jelentkezésüket, hogy részt vehessenek az idei és jövő évi Magiratos kalandokban. 

Hogy mire számíthatnak a tanulók a jelentkezés után? Játékos közös tanulásra egy szuper csapat tagjaként, valamint a média területéhez kapcsolódó szórakoztató, jó társaságban megvalósuló programelemekre.

Ízelítőként következzen a 2016. évi Magirat csapatának kisfilmje:

https://vimeo.com/173434674

Borítókép: A Magirat csapata 2016-ban egy szakmai kiránduláson.

Orbán Viktor miniszterelnök szombaton a Karmelita kolostorban fogadta a 2021. évi EuroSkills verseny magyar érmeseit, így Bokor Péter és Hutter Péter kertépítő versenyzőket is, akiket Gódorné Hazenauer Zita szakértő készített fel a megmérettetésre a Közép-magyarországi ASzC Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégiumban.

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor kormányfő (k) fogadja a 2021. évi EuroSkills verseny magyar érmeseit és felkészítő tanáraikat a Karmelita kolostor teraszán 2021. október 30-án. Magyarország szeptemberben hetedik alkalommal vett részt a szakmák Európa-bajnokságán, az EuroSkills-en, amelyet idén Grazban rendeztek meg. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Orbán Viktor miniszterelnök szombaton a Karmelita kolostorban fogadta a 2021. évi EuroSkills verseny magyar érmeseit.

Magyarország szeptemberben hetedik alkalommal vett részt a szakmák Európa-bajnokságán, az EuroSkills-en, amelyet idén Grazban rendeztek meg. Az ez évi versenyen 31 ország több mint 400 fiatal szakembere vett részt; 38 versenyszámban és 10 bemutató szakmában mérték össze tudásukat. 26 versenyző képviselte hazánkat, Magyarország az elnyert érmek alapján elért pontszámok rangsorában az előkelő 6. helyen végzett - mondta a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője.

Magyarországon mintegy harmincezren tanulják iskolarendszeren belül azokat a szakmákat, amelyek az EuroSkills-en a "versenyszakmákat" alkotják.

A EuroSkills versenyekkel kapcsolatos feladatokat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara végzi a kormánnyal kötött 2010-es megállapodás alapján.

Forrás: MTI

A képek forrása: Miniszterelnöki Protokoll

Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri",sans-serif; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;}

A Közép-magyarországi ASzC Toldi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium 40 fős diákcsapata 2021 őszén ötnapos kiránduláson vett részt Erdélyben a Határtalanul! program keretében. A projekt témája részben a gasztronómiára épült – ennek jegyében a tanulóknak lehetősége volt kenyér, tejfölös-cukros lepény, kürtőskalács és madárka pékáruk készítésére is.

A nagykőrösi intézmény erdélyi partneriskolája – a Kolozsvári Református Kollégium Szakiskolája – nevében Balázs-Malmos Edit szakvezető és további kollégák fogadták nagy szeretettel a toldis magyar csoportot. Minden általuk tanított szakma munkájába belepillanthattak a látogatók: például közösen készítettek el lekvárral töltött kifliket, gyakorolták a hegesztés csínját-bínját, valamint több tanuló új frizurát is kapott a fodrász tanulók jóvoltából. A diákok erdélyi társaikkal hamar megtalálták a közös hangot, új barátságok kezdtek kialakulni, és ezek elmélyítése – valamint a könnyebb kapcsolattartás – céljából a legtöbben elérhetőséget is cseréltek.

Az út során nagy séták valósultak meg a Szamos és a Sebes-Körös partján, Kolozsvár belvárosában. A csoport marosfői látogatást is tett, ahol helyi készítésű finomságokból volt lehetőség falatozni. Gyergyószentmiklóson egy látványsajtműhelyben a sajtkészítés művészetéről tanulhattak a résztvevők és a kóstolás sem maradt el. Erdély egyik legnevezetesebb természeti látnivalójánál, a Békás-szorosnál, és az innen nem messze eső Gyilkos-tónál is jól érezték magukat a középiskolások. Csíksomlyón a csodatévő Mária kegyszobor megtekintése után elsétáltak a Barátok Feredőjéhez, ahonnan a Nyergestetői emlékműhöz vezetett útjuk - itt megemlékeztek a szabadságharc védelmezőiről.

Az ötnapos kirándulás egy további állomása volt a Szent Anna tó, amely Közép-Kelet-Európa egyetlen épen maradt vulkáni kráterének alján képződött. A csodálatos tó közelében lévő Mohos-tőzeglápnál ritka növényfajokat figyelhettek meg a gyerekek és kísérőik, valamint Alsócsernáton a Haszmann Pál múzeumban Háromszék leggazdagabb népi gyűjteményét nézhették meg. Később Kisbaconban jó félnapos program várta a csapatot: elsajátíthatták a kenyérsütés fortélyait, és meglátogatták a helyi vízimalmot, tájházat, ami után Benedek Elek mesekönyveiben volt lehetőség elmélyedni. A csoport programjai közé tartozott Korondon egy taplászműhely felkeresése is, ahol mindenki szemügyre vehette, miből is áll ez a rendkívül ritka mesterség. A település kijáratához érve a sóvágás művészetével találkoztak a tanulók.

A többnapos programot egy körösfői séta és egy kalotaszentkirályi látogatás zárta, ahol a híres erdélyi kürtőskalács varázsolta el a gyereksereget. 

A Toldi középiskola 2022 tavaszán szeretettel várja a kolozsvári partnerintézmény diákjait Nagykőrös városába, amire számos közös programmal készülnek, hogy méltón viszonozni tudják azt a sok kedvességet és élményt, ami Erdélyben fogadta őket. Az iskola kísérőtanárai és a résztvevő diákok bíznak benne, hogy a tervezett tavaszi látogatás alkalmával legalább annyira jól fogják magukat érezni  az erdélyiek itt nálunk, mint ők most ősszel az 5 nap során Erdélyben.

Lehetséges volna, hogy képalkotó technológiákkal előre lássuk, milyen termés várható? Felismerhető a betegség korai stádiumában egy speciális scannerrel? „Láthatunk a jövőbe” kamera segítségével? A jövő itt van, és ez nem kis mértékben egy magyar szakembernek is köszönhető, aki nem mellesleg a váci Közép-magyarországi ASzC Táncsics Mihály Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium egykori tanulója. Interjúnk következik Dr. Jung András egyetemi docenssel, aki bepillantást enged a képalkotó spektrométerek világába és elmagyarázza, mi mindenre használhatják kutatásait és fejlesztéseit világszerte.

Hogy érzi ennyi év távlatában – van szerepe az alma mater Táncsics iskolának a szakmai sikereiben, szakmai pályafutásának alakulásában?

1990-től 1995-ig jártam a váci Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközépiskolába, állattenyésztő és állategészségügy szakon végeztem tanulmányaimat. Ekkor volt a rendszerváltás utáni szétesése a nagyüzemi gazdálkodásnak, ekkoriban éppen tönkrementek az állami gazdaságok. Ez az áramlat nem volt túl lelkesítő egy agrárszakmát tanuló tizenhat éves gyerek számára, nem volt túl vonzó, hogy ebben a helyzetben helyezkedjünk el később a mezőgazdaságban. Az én időmben épült viszont fel Floch-puszta, ami motiválóan hatott ránk, mi már élvezhettük a tangazdaság adta előnyöket, ide jártunk ki gyakorlatokra. Gyakorlati naplót is kellett írnunk, amit elolvasott a gyakorlatvezető, és természetesen értékelt is: azt mondta, hogy nem sok jövőt jósol nekem a mezőgazdaságban, mert túlságosan irodalmi a stílusom és nem a lényeget fogom meg. Emlékszem, egyszer elkéredzkedtem tőle zongoravizsgára – ez sem feltétlenül passzolt a képbe (mosolyog – a szerk.). Ennek ellenére mindig szeretettel gondolok vissza egykori iskolámra. Már gyerekfejjel, amikor ide kerültem úgy éreztem, hogy a „Vácimező” olyan alapot fog számomra biztosítani, amellyel később boldogulhatok, illetve könnyedén tovább tanulhatok. Az általános iskolában nem voltam kiemelkedően jó tanuló, nem volt konkrét elképzelésem a középiskola kiválasztása kapcsán. Édesapám is ebbe az iskolába járt, ezért döntöttünk úgy a családban, hogy én is itt folytassam a tanulmányaimat. Zebegényben nőttem fel, idilli, természetközeli környezetben – nagyon jó volt ott gyereknek lenni. A családunkban mindig jelen volt az érdeklődés az agrárpálya iránt: volt otthon lovunk, illetve édesapámnak a mai napig is van lova. A suliba mindennap Zebegényből jártam be, nem jelentett akadályt a szóban forgó 25 kilométer távolság. Az átlagos általános iskolás teljesítményem után már a középiskola első tanévében nagyon jó eredményeket értem el, jó tanulóvá váltam. Harmadikos (vagy mai nevén tizenegyedikes) koromban indultam először az országos Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Versenyen az akkori osztályfőnökömmel és biológiatanárommal, Gál Zoltánnal, aki sokat segített, hogy elindulhassak ezen a vonalon. Végül olyan meghatározóvá vált ez a terület, hogy teljesen beleszerettem ebbe a tudományba. Ugyanezen a versenyen tizenhat-hét évesen már nyolcadik helyezést értem el, az első nyolc helyezettet pedig automatikusan felvették az egyetemre – ami nagyon jó érzés volt tinédzserként –, viszont végül nem oda mentem továbbtanulni. A „Mezőben” lett nagyon fontos része az életemnek a tanulás, beleértve a nyelvtanulást, hiszen nagyon jó tanáraink voltak ezen a területen is. A szakmai tárgyakból – például mezőgazdaságból vagy állategészségügyből – viszont sosem voltam olyan erős, ezért nem is maradtam az iskolában ötödik évre, hanem már negyedik után egyetemre mentem kertészeti vonalon.  

Hogyan ívelt az útja a középiskolai tanulmányoktól a felsőfokúig, majd tovább a külföldi ösztöndíjig, a kutatásig, az oktatásig?

Mindig is a fejemben volt, hogy egyszer ki akarok menni Németországba, hogy a nyelvet jobban megtanulhassam. Középiskolás koromban a legtöbbször a zsebemben volt pár oldal a nyelvtankönyvből felszeletelve. A német nyelvtan elég tanulós, és amikor én voltam fiatal felnőtt, akkor még nyelvvizsga is kellett, hogy külföldre mehessek. A „Vácimező” után a Kertészeti Egyetemre jártam, ahol az első években még nem feltétlenül gondolkoztam azon, hogy tudományos pályára lépjek. Az egyetemi évek alatt lehetőségem adódott Németországba utazni és ott folytatni a tanulmányaimat, így Berlinben töltöttem két félévet, a Humboldt Egyetemen (Humboldt-Universität zu Berlin). Németországban nagyon sok tapasztalatot szereztem, dolgoztam többek között egy újságnak, ahol mezőgazdasági témákban fordítottam le anyagokat, ami által társszerzőként már ekkoriban jelentek meg cikkeim. Amikor visszajöttem Magyarországra, fél évig tanítottam az alma mater iskolámban német nyelvet, de az egyetem befejeztével mégsem éreztem még idejét annak, hogy teljesen beintegrálódjak a munka világába. Akkor ez még túl korai volt nekem, úgy éreztem, nincs elegendő kapcsolatom, nincs például családi vállalkozásunk, amit átvehetnék – nem igazán találtam az utamat. Viszont az egyetemi éveket és a külföldön töltött időszakot szerettem, ezért úgy határoztam, jelentkezem doktorandusznak. Ezzel a lépéssel újra kitárult előttem a világ, visszatértem Németországba is. Először a matek tanszéken találtam magam, aztán kicsit később átpasszoltak a Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszékre, ahol a meteorológus tanszékvezető majd’ kicsattant, hogy végre valaki csatlakozik hozzá, hiszen a kertészmérnökök általában nem annyira akarnak meteorológiával foglalkozni, pedig nagyon érdekes tudomány. A termés is nagy veszélyben van, ha nincs meteorológiai előrejelzés! Hamar elrepült a következő négy-öt év, a doktorandusz évek alatt beiratkoztam a Műegyetemre térinformatika és geodézia szakmérnöki képzésre. Megfordultam a bécsi BOKU Egyetemen, továbbá nyertem egy ösztöndíjat a Hallei Egyetemre, ahol már a térinformatika - távérzékelés vonalon haladtam előre – hiszen addigra rájöttem, hogy mindennél jobban érdekel, amikor műholdképeket, speciális, akár repülőgépre szerelt kamerákat használunk a növények és a talaj vizsgálatára. Már a fotózás maga is érdekes, de hogyha mindezt a légtérből csináljuk, akkor még izgalmasabb perspektíva tárul elénk, ami az átlagember számára nem érhető el. A térinformatika és geodézia szakmérnöki végzettségemmel már nem kellett sehol magyarázkodni, hogy kertészmérnökként mit keresek a geográfusok, geológusok között – innentől kezdve közéjük tartoztam. Igaz, amit a növényekről vagy a talajról tudtam, azokat mind elsősorban az agráron tanultam, de a műegyetemi képzéssel bekerültek a technológiai dolgok is a képbe. Ezeket a témákat (például a precíziós mezőgazdaságot, ami nagyrészt térinformatikáról, távérzékelésről, műholdakról és digitális képfeldolgozásról szól, hiszen tulajdonképpen ezek mind a háttérmotorjai az agrárterületnek) a középfokú agrárképzésekbe is egyre inkább beépítik. 2010 nyarán Amerikába szerettem volna utazni két hónapra, ahol egy olyan professzort látogattam volna meg, aki már akkor kamerákat tett föl távirányítós repülőgépekre (évekkel ezelőtt még nem drónnak hívtuk, csak merevszárnyú gép volt a neve, amit a fotósok is használnak). Sajnos az akkori egyetemi főnököm nem engedett el, így felmondtam és egy általam korábban már jól ismert méréstechnikai cégnél helyezkedtem el salesesként, ahol pont olyan munkatársat kerestek, aki ért az úgynevezett terepi spektrométerekhez. Ilyen műszerekkel dolgoztam akkor már évek óta, tehát jókor voltam jó helyen. A cég által forgalmazott eszköz egy nagyon ismert és igényes műszer volt, nem kellett marketing, eladta saját magát, pedig nem olcsó dologról beszélünk: 50-70 ezer eurós költséget jelent, tehát akár egy nagyon szép autót tudnánk venni az árából. A németnyelvű országok és az EU keleti országai tartoztak hozzám, sokat utaztam, szerteágazó szakmai kapcsolatokra tettem szert. Ebben az időben kezdődött meg számomra a tapasztalatgyűjtés az ipar és a gazdasági szféra területein.

2015 környékén már megfogalmazódott a családomban a hazaköltözésre való igény. Ekkor már megszületett első kisfiúnk is. A Szent István Egyetemen a Műszaki Tanszéknek éppen ekkor nem volt tanszékvezetője, így elvállaltam ezt a posztot és hazaköltöztünk, 2016-tól 2019-ig dolgoztam itt. 2019-ben újra kaptam egy telefont a Hallei Egyetemről, hogy nincs-e kedvem kimenni még egyszer tanszékvezetőnek. „Miért is ne?” – gondoltam, úgyhogy felpakoltuk újra az egész családot, és visszaköltöztünk ugyanabba a házba, ahol régen laktunk. Igazi időutazás volt, de nem tartott sokáig a lelkesedésünk a régi-új helyzettel kapcsolatban. Egy tanév eltelte után úgy éreztük, már semmi sem olyan, mint régen volt. 2020 áprilisában újabb döntést hoztunk és ismét visszajöttünk Magyarországra. Ekkor már tombolt a Covid-19 járvány világszerte. Csak Ausztrián keresztül jöhettünk haza, nem a megszokott csehországi útvonalunkon. Végig izgultunk, hogy átengednek-e a fegyveres határőrök az osztrák-német határon. Megkönnyebbülés volt, mikor hazaértünk. Mi nem nyugatra, hanem keletre szöktünk. Itthon az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Informatikai Karán folytatódott a szakmai pályafutásom távérzékelő szakemberként, tudományos és oktatási területen. Tíz év Németország után úgy gondoljuk, hogy itthon szeretnénk maradni és itt boldogulni.

Kacifántos, kanyargós volt az út, de azt gondolom, mindenképpen élményekkel, szakmai tapasztalatszerzéssel és tanulással teli. A kutatási területével – vagyis a nagy felbontású távérzékeléssel, képalkotó és terepi spektroszkópia alkalmazásával és fejlesztésével az agrár-műszaki és precíziós növénytermesztési kutatásban – kapcsolatban az imént elhangzott néhány mondat. Lefordítaná mindezt laikus nyelvezetre is az olvasók kedvéért?

Úgy szoktam magyarázni, hogy a fényképezőgépünk három színcsatornán keresztül érzékeli a színeket. A spektroszkóp és a spektrométer jóval finomabb szeletekre képes felmetszeni a fényt, és ott is látunk a segítségével, ahol az emberi szem nem. Az emberi szem olyan 400-700 nanométer között lát, ez a látható fény, de mi az eszközeinkkel elmegyünk még 700-tól 2500-ig, és még azon is túlra. Mindent látunk vele, ami a Napnak a spektruma, tehát mi képesek vagyunk látni az ember számára láthatatlant. Én konkrétan a spektrális képalkotással, azon belül mondhatni, hogy kémiai képalkotással foglalkozom. Többek között például a bőrrák is az alkalmazási területe ennek a technikának. Mint mondtam, látni azt, ami az emberi szem számára nem látható, és ezen belül is sokkal pontosabb, kvantitatív és kvalitatív információkhoz lehet jutni. Az én szempontomból mindegy, hogy hol van ez a kamera – ugyanolyan jó műholdon, repülőgépen vagy drónon – mindegy melyik platform viszi, tarthatnám akár a kezemben is. Az a lényeg, hogy maga a kamera mit tud, tehát mennyi kémiai információt képes megmutatni a képen keresztül.

Azt kell tudni a hagyományos spektrométerekről – amik a műholdakon vannak –, hogy úgy működnek, mint a fénymásolók. Tehát úgy, mint amikor az ember fénymásol: megy a csík, és ha véletlenül megmozgatjuk folyamat közben a papírt, akkor dobhatjuk a kukába. Ez a műholdaknál jól működik, mert azok stabil pályán mennek, és ott tartják a vonalat. Vonal mentén fényképeznek, és a vonalból összeáll a kép. Már olyan eszköz is létezik, aminél nem kell várni, hanem mindjárt kész a kvadratikus kép – mint a fényképezőgépnél –, és minden egyes pixel közben egy spektrumot is tartalmaz. Úgy is mondhatnánk, hogy ez egy kémiai képalkotás. Növények esetében például meg tudjuk nézni, hogy a klorofillaktivitás milyen. Fotoszintetizálnak a növények, vagy meg lehet mondani, hogy „boldogok” a növények. Ha sok a klorofill, nagy a fotoszintetikus aktivitás, zöldek, akkor lehet csinálni egy úgynevezett „növényboldogság” térképet. Terepen viszont nehéz dolgozni a szkennerekkel, fel kell állítani a háromlábú tartót, rá a szkennert, ami nagyon lassan mozog körbe, mert csak úgy tudja beszkennelni a tájat. Ez nagyon hosszú ideig eltart.  Ezt a problémát sikerült kiküszöbölni a snapshot képalkotó spektrális kamerákkal, amit az Ulmi Egyetemen fejlesztettünk ki,  és „game changer” lett a szakmában, tehát teljesen megváltoztatta a szabályokat és a terepi adatképzés folyamatát. Képzeljük csak el! Már a traktorokat is úgy szerelik föl, hogy a GPS-t beleépítik. Kamera ugyan még nincs mindegyiken, de egy másfajta spektrométert már gyakran használnak, és amikor az automata műtrágyázás hátul elindul, akkor elől a spektrométer mondja meg, hogy mennyi hiányzik a nitrogénből, és hátul már aszerint adagolják az anyagot.

Úgy tudom, 2012-ben két német kollégájával közösen megalapították az Ulmi Tudományegyetem ILM intézetének első „spin-off” vállalkozását, amely Európában elsőként gyártott drónra szerelhető hiperspektrális minikamerákat. Mi most a helyzet ezen a területen?

2011 környékén telefonon hívtak az Ulmi Egyetem orvosi lézertechnológiai intézetéből – akkor még egy német cégnél dolgoztam –,  hogy kifejlesztettek egy különleges hiperspektrális kamerát. Ezek még mindig spektrométerek, csak szkennelés nélkül készítenek képet. Erről álmodik minden terepi távérzékelő, hogy ne kelljen küzdeni a szkennerekkel, mert ez odakint a terepen nagyon macerás. Jeleztem nekik, hogy feltétlenül találkoznunk kell, és szinte azonnal ellátogattam hozzájuk. Viszonylag hamar egymásra találtunk a két német fejlesztősráccal – az egyik fizikus, a másik villamosmérnök –, így velük együtt pályáztunk egy német innovációs ösztöndíjra, a „Junge Innovatoren”-re. Én tettem hozzá a projekt üzleti részét, mert akkor már „saleses” voltam egy éve, és sok mindenkit ismertem a nemzetközi piacon, tudtam, hogy kik akarnának ebből venni. Az innovációs kultúra teljesen más Németországban, mint itthon, itt nem szolgálnak ki bennünket annyira. Németországban, ha megkapod az innovációs ösztöndíjat, két-három évig fizetik a fizetésedet, tehát kapsz 1500 eurót havonta, plusz még 20 ezer eurót évente, hogy vegyetek dolgokat a projekthez. Ezzel tulajdonképpen azt kommunikálják: játsszatok „cégesdit”, egzisztenciális félelmetek ne legyen, és ha a végén sikerül, alapítsatok egy céget, ami ha jól működik, úgyis visszajön majd az a pénz busásan az adó befizetéséből. A spin-offok nagy része egyébként nem szokta megélni a harmadik évet sem. Szóval megalapítottuk a céget 2012-ben, megkaptuk az ösztöndíjunkat, az Ulmi Egyetem volt a munkaadónk. Emlékszem, az első vásárlónk a Hohenheimi Egyetemen (Universität Hohenheim) volt – mangó szortírozásra vették a kamerát, mert a mangólégy beleteszi a petéket a mangóba, és két hét múlva az egész láda mangó legyes lesz és tönkremegy, amit persze szabad szemmel nem lehet látni, annyira pici lyukat csinál. A második vásárlónk a Kölni Egyetemről volt, akik viszont drónra tették fel és búza tartamkísérleteket végeztek, ezzel figyelték az állomány különböző állapotait. Egyszóval hiába próbáltam én kijönni a mezőgazdaságból, nem tudtam, de már nem is akarok! A cégnek most már egy amerikai irodája is van és számos disztribútorunk világszerte. Kanadában arra használják a kameránkat, hogy az Alzheimer-kórt vagy tíz évvel annak kialakulása előtt kimutassák, és a gyógykezelés sikeresebb legyen. Nemrég küldtek egy New York-i klinikáról egy képet, amin ott van a kameránk beszerelve a szemvizsgáló mikroszkópba. Ez óriási eredmény.

Ez kétségbevonhatatlan, tényleg grandiózus eredmény. Min dolgozik most ezen túl, például az ELTE berkein belül?

Az ELTE-nél az Informatikai Karon vagyok. Az intézetünket úgy hívják, hogy Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet. Németországban mindig ilyen jellegű egyetemeken voltam, mint mondjuk az ELTE Informatikai Kara. Sosem agráregyetemeken dolgoztam, hanem inkább informatikai és műszaki vonalon. Ez így szakmailag is könnyebb, mert itt olyan hallgatókat is kapok, akiknek megfelelőbb az alapfelkészültsége ezen a területen. Általában valamilyen geo vonalról kerülnek hozzám, illetve külföldi hallgatókat is tanítok, az úgynevezett Stipendium Hungarikumosokat – most nemrég például egy kolumbiai lány és egy tunéziai fiú készítették nálam a diplomamunkájukat, akiket korábban távérzékelésre és térinformatikára is tanítottam.

A német cégen kívül van egy magyar vállalkozásunk is, ahol szaktanácsadással foglalkozom. Tavalyi projekt volt például a parlagfűdetektálás, illetve a kukorica címerezésének automatikus felismerése, mert nagyon fontos a vetőmag előállításánál, hogy ne keveredjen a nem megfelelő genetikai tartalom. És erre is vannak már drónos ötletek!

Van bármilyen gondolat, amit az orrára kötne annak a fiatalnak, aki fontolóra veszi, hogy az agrárium, azon belül is a Mezőgazdaság és erdészet ágazat területén folytassa tanulmányait?

Nem akarok közhelyekkel dobálózni, de azt nyugodtan mondhatom mindenkinek, hogy a nyelvet és a matekot nyomja meg. Az évek alatt nekem az angol és a német egyenértékűek lettek, németül kellett tanítanom több évig, az angol pedig a céges, az ipari, a nemzetközi, a tudományos publikációinkhoz kell, szinte sose írunk németül. Ezt a kettőt fel kell tornázni, az embernek még egy telefonbeszélgetés vagy bemutatkozás is stresszfaktor lehet, ha nem megy jól a nyelv. A matekot azért emelem ki, mert ha az jól megy, akkor megy a fizika és az informatika is általában, és ez a két-három tantárgy húzza fel a mezőgazdaságot. Az egész agrároktatást át kellene fordítani, hogy 70 százalék legyen gazdaság és informatika, és 30 százaléka a kemény agrárképzés. Mert pont fordítva van, és mikor kijönnek a gyerekek a suliból, odalökik őket, hogy csináljanak üzleti tervet, szoftverfejlesztést, ezeket jellemzően nem tanuljuk elég mélyen az agráron. Tehát az élet az egy fordított arányt követel, mint amit az iskolába belénk plántálnak az évek során. Viszont hogyha ezekben jó valaki, akkor az a tapasztalatom, hogy az általában nem az agrár vonalat választja. Nem akarok sarkalatosan fogalmazni, de aki nagyon csúcs szuper volt matekból, és mondjuk két nyelvvizsgával jön ki az általános iskolából, az nem biztos, hogy egy mezőgazdasági szakközépbe megy, de lehet, hogy a gimnázium után sem az agrár felsőoktatást választja. Ezért is lettem annak idején doktorandusz, mert éreztem, hogy itt még büntetlenül behozhatom a lemaradásaimat. Így voltam az angollal: huszonévesen még nem tudtam olyan jól használni ezt a nyelvet. Mire elvégeztem az egyetemet, felsőfokon tudtam németül, de angolul még szinte bemutatkozni sem tudtam. Kellett még vagy öt év, hogy megtanuljam rendesen. A doktorandusz képzés erre is jó, hogy még elintézzünk olyan dolgokat, amikkel le vagyunk maradva.

Azért szeretem a „Vácimezőt”, mert ez az iskola egy olyan hely, ahol élőlényekkel lehet dolgozni, az élettel dolgoznak a tanulók. Ezt már nagyon kevés iskola mondhatja el magáról. A Floch-pusztán a lovászlányoknak a csikó belefeküdt az ölükbe, annyira megszelídítették. A feleségem jelenleg ebben az iskolában tanít, és folyamatosan fotózik, rengeteg olyan képe van, amin a kiscsikó – mint egy kisgyerek – beteszi a fejét a lányok ölébe. Kész csoda, a tanulóknak lehetőségük van végignézni például egy állat születését. Hol tudsz még ilyen élményeket szerezni? De tényleg!

Én mai fejjel úgy gondolom, hogy minden gyereknek kellene minimum egy fél évet agrárpályán tanulnia, még a jogásznak, meg az orvosnak is! Mert alig van tisztában vele valaki, hogy az az étel hogyan került oda az asztalra. Az ELTE-n van egy agrárinformatikai képzés informatikusoknak. Nem én csinálom, hanem Angyalné Dr. Alexy Márta kolléganőm, és ez által egyre több informatikust érzünk érzékenyítve a téma iránt. Nagyon sokan nem is tudtak erről, nem azért mert nem érdeklődnének, hanem egyszerűen annyira kimarad a látókörükből az agrárium egy lineáris pályamodellnél: úgymint gimnázium, nyelvek, közgazdaságtan, marketing, stb. Felnőnek, aztán huszonéves, harmincéves fejjel leesik az álluk néha az élet alapvető igazságain, aminek az egyik alapja az agrárvonal. Mert azt manapság mindenki tudja, hogy honnan kell alkalmazásokat letölteni, de azt már kevesen tudják, hogy a bolti paradicsom nem látott földet vagy mit esznek valójában a haszonállatok. Persze nem is számít műveletlenségnek, hogyha ezt valaki nem tudja, csak furcsa, hogy egyébként meg mindenkit nagyon is érint. Majdnem minden nap fogyasztjuk, bevisszük a szervezetünkbe, a részünkké válik az, amit eszünk, mégsem érdekel különösebben senkit, csak az számít, hogy finom legyen. Az értékrendszert kellene egy kicsit ebbe az irányba eltolni. Nem azt mondom, hogy mindenki legyen mezőgazdász, de tudjon róla, hogy nem mindegy, hogy az az étel honnan jött és hogyan készült. Például a McDonald's és a Nestlé is mezőgazdaság, ugyanúgy, ahogy az összes nagy márka az élelmiszeriparban. Elhiszem, hogy a műszaki szakközépiskola is biztosíthatja a jövőt a gyermekeinknek, de az agrárélettel való kapcsolatot a legtöbb ember gyakorlatilag megszakította. Nézzük csak meg, mit látunk egy átlagos kertben vidéken, 2021-ben: üres disznóólak, üres istállók, üres tyúkólak. Aztán számoljuk ki esténként, hogy hány órát töltöttünk aznap élőlényekkel – szerintem nem kell nagyon súgnom - ha belegondolunk, mindenki jól tudja, katasztrofális számok jönnek ki. Az utóbbi években nagyon felkapott lett például a Dunakanyar és azon belül Zebegény. Jönnek ki az emberek a nagyvárosból, iszonyatos árakat fizetnek az ottani ingatlanokért, de sajnos nem azért, hogy vidéki életet éljenek, hanem a városi életüket szeretnék továbbélni, csak éppen más környezetben. Ha hazamennek, mindenki legyen csendben, ne kukorékoljon a kakas, ne legyen büdös a szomszéd állatudvarában, hanem minden legyen az ő értékrendje szerint tökéletes. Ez nagyon furcsa és nagyon rossz irány.

Azt üzenem a pályaválasztás előtt álló gyerekeknek, hogy ezen a területen az élettel foglalkoznak az emberek, és ez manapság egyre inkább felértékelődik. Nagyon különleges és értékes dolog az, amivel az agrárszakképzésben megismerkedhetnek, és olyan tudást ad, ami – bárhová is forduljon a világ – örökérvényű marad.  

Ludán Rita Fruzsina

segédszerkesztő:

Szabó Dorottya Blanka

Tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat és az érdeklődőket, hogy a Közép-magyarországi ASzC Bercsényi Miklós Élelmiszeripari -Környezetvédelmi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium  őszi húsvásárt szervez.

A termékek kiváló minőségű alapanyagokból, ízfokozóktól, színezékektől, felesleges adalékanyagoktól mentesen, hagyományos füstölési eljárással készülnek. A húsáruk mellett konzervipari termékek, természetes alapanyagokból készült finom lekvárok, gyümölcslevek is a kínálat részei.  A rendelést az alábbi felületen kell leadni: https://docs.google.com/.../1MU81Cmurv5SLNrptnI52SV0.../edit A rendelés leadásának határideje: 2021. október 24. (Rendelésre csak az alábbi felületen van lehetőség, a határidő után pótrendelésre nincs mód.)Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy jelenleg kiszállításra sajnos nincs lehetőség. A megrendelt termékek átvételére kizárólag személyesen van mód, melynek helyszíne: 1106 Budapest, Maglódi út 4/b, Tanbolt (Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium)A tanbolt jelenleg nem üzemel, kizárólag a vásár idejére nyit ki. Tanbolti átvétel időpontja:A megrendelt termékeket 2021. november 18-19. 8:00-15:00 óra között személyesen vehetik át a Bercsényi tanboltjában (1106 Budapest, Maglódi út 4/B).Fizetési mód: kizárólag készpénzA megrendelt termékek kimérése az átvételkor történik.

Október 15-én 9.00-16.00 óra között Erasmus Napot szervezett a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum az Andrássy úton, „Velünk Bárhova Eljuthatsz” címmel. A rendezvényen az érdeklődő fiatalok 10 állomásos nemzetközi vetélkedőn vehettek részt, ezen túl pedig megismerkedhettek a centrum iskoláiban tanulható szakmákkal is.

Az eseményt a centrum először szervezte meg hagyományteremtő szándékkal. A rendezvény célja az volt,  hogy a centrum iskoláiban tanuló diákok, valamint további érdeklődők számára bemutassa az elérhető nemzetközi és önkéntes lehetőségek palettáját.

A résztvevő kiállítók között az Önkéntes Központ Alapítvány bemutatta a diákoknak, hogy milyen hazai önkéntes programok várnak rájuk, a Hidak Ifjúsági Alapítvány pedig a külföldi, 18 éven felülieknek szóló ifjúsági lehetőségeket népszerűsítette. A Gordius Learning Zrt. közreműködésével a résztvevők megismerhették az Erasmus alapelveket, játékos feladattal készülhettek fel külföldi utazásaikra.

A centrum két iskolája is szerepet vállalt az eseményen: a Közép-magyarországi ASzC Pesti Barnabás Élelmiszeripari Technikum és Szakképző Iskola játékos kvízzel készült, melyben a résztvevők megismerkedhettek különböző országok gasztronómiai különlegességeivel, valamint a Közép-magyarországi ASzC Bercsényi Miklós Élelmiszeripari-Környezetvédelmi Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium környezetvédelmet tanuló diákjai és oktatójuk az Erasmus program fenntarthatósági prioritását szem előtt tartva mutatatták be a fiataloknak, hogy hogyan tehetünk minél többet a Földünkért.

A megújult Europass portált is megtekinthették a rendezvény látogatói – megtudhatták többek között azt is, mit mondjanak és mit ne mondjanak egy állásinterjún, illetve hogyan kell megfelelő önéletrajzot készíteni.

A rendezvényen a centrum négy iskolájának tanulói is népszerűsítették az Erasmus+ programot: az érdeklődőkkel megosztották, milyen tapasztalataik voltak a külföldi gyakorlatuk során, ugyanis a centrum részéről résztvevő 9 diák összesen 69 hetet töltött Erasmus+ szakképzési programon Dániában, Portugáliában és Finnországban.

A programra érkezők egy menetlevelet kaptak, mellyel körbejárhatták a 10 állomást és mindenhol teljesíthették a rövid feladatokat, majd jutalomképpen a Tempus Közalapítvány és az Európa Pont által biztosított ajándékokat vehettek át.

Az esemény keretében az intézmény általános iskolások részére rajzversenyt hirdetett, ahol a témákat is az Erasmus alapelvek szerint alakították ki, így a felső tagozatos diákok „Környezettudatos utazás” és „Én így képzelem – élet egy másik országban” pályaművekkel nevezhettek - a díjak átadására is az Erasmus Napon került sor, ahol nyolc általános iskolás tanulót díjaztak a szervezők.

Az intézmény elkötelezett híve a nemzetközi együttműködéseknek, rendelkezik a szervezeteket minősítő Erasmus+ akkreditációval a szakképzési szektorban, és a rendezvénnyel szerette volna minél szélesebb körben terjeszteni a programok kínálta lehetőségeket.

Bokor Péter és Hutter Péter a kertépítő (Landscape Gardening) szakmában 1. helyezést értek el a EUROSKILLS GRAZ 2021 versenyen ezen kívül elnyerték a Nemzet Legjobbja (Best of Nation) kitüntetést is! A felkészítést Gódorné Hazenauer Zita szakértő vezetésével a Közép-magyarországi ASzC Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium, SKILLS Hungary Tehetséggondozó Kertépítő Bázisán teljesítették.

A verseny 2021. szeptember 22-26. között került megrendezésre Ausztriában, Unterpremstätten-ben, a Schwarzl Freizeitzentrum-ban. Magyarország 21 szakmában, 26 fő versenyző részvételével képviseltette magát a résztvevő 19 ország között. Az ünnepélyes eredményhirdetésre 2021. szeptember 26-án került sor, ahol a magyarok 4 szakmában is aranyérmert szereztek, ezen kívül 2 ezüst, 2 bronz és 6 kiválósági érmet tudhatnak magukénak.

A WorldSkills Hungary program részeként Magyarország fiatal szakemberei két nemzetközi versenysorozatban, a kétévente megrendezendő WorldSkills és EuroSkills versenyeken mérettetik meg magukat. A szakmák, a szakképzés csúcsát szimbolizáló versenyeken az egyes szakmák hazai válogatóversenyén legkiválóbb eredményt elérő versenyzők képviselhetik az országot, melyet a kertépítő versenyszámban a Kisalföldi ASzC Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákjai nyertek el.

A felkészülés folyamatosan zajlott a COVID-19 vírus ellenére, így a két diák 120 + 70 napos intenzív szakmai felkészítési programban vehetett részt a kertépítő szakma vezető szakértőjének, Gódorné Hazenauer Zita vezetésével, illetve Stummer Gergő szakértő helyettes koordinálásával, aki a WorldSkills Kazan 2019 kiválósági érmes versenyzője. A diákokat segítette továbbá Ekert Sára és Horváth Ferenc a Közép-magyarországi ASzC Magyar Gyula Kertészeti Technikum és Szakképző Iskola kollégái, valamint Péter Diána, Skills kőműves szakértő. A versenyzők ezen kívül tréningeken, csapatépítőn és mentális workshopokon készültek fel az előttük álló kihívásra.

A versenyeken a különböző szakmák legújabb, minőségi és korszerű elvárásainak kell megfelelni minden versenyzőnek, aki fel akar állni a dobogó legfelső fokára. A nemzetközi versenyek nem csak szakmai elismerést és sikert hozhatnak, hanem egy életre szóló élményt és is nyújtanak.

A program széleskörű szakmai támogató köre biztosítja, hogy a versenyzők az intenzív felkészítés során a szakmájukban elismert szakemberek irányításával és korszerű eszközök segítségével hozzák ki magukból a legjobbat.

A kertépítő szakma szakmai támogatói:

• Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum (www.kmaszc.hu)
• Magyar Kertépítők Országos Szövetsége (https://www.makeosz.hu/)
• Magyar Kertészeti Szakképző Intézmények Szövetsége (https://www.makeszisz.hu/)
• Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezete (https://www.diszkerteszek.hu/)

A WorldSkills Hungary program a szakképzés iránti elkötelezettségre és a közös sikerre épül. A program során szakmai és emberi kapcsolatok, barátságok alakulnak, melyek a verseny után sem érnek véget. Egy misszió, amely nemcsak a világot nyitja meg, hanem olyan csapatot kovácsol, ami akar és képes is tenni azért, hogy értéket teremtsen.

2011-től a WorldSkills és a EuroSkills versenyekkel kapcsolatos feladatokat a WorldSkills Hungary program keretében a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara végzi. Magyarország a program fenntartásával biztosítja hazánk részvételét két, fiatal szakemberek részére szervezett nemzetközi versenysorozatban, a kétévente megrendezendő WorldSkills és EuroSkills versenyeken, amelyen minden jelentős terület képviselteti magát.

A WorldSkills Hungary programmal, valamint a versenyekkel kapcsolatban részletes tájékoztatás a www.worldskillshungary.hu weboldalon érhető el.

Hajrá Kertépítők, Hajrá Magyarország!

Forrás: www.mkik.hu, www.worldskillshungary.hu

Csapat bemutatkozó videója: https://www.youtube.com/watch?v=it-HmCcNY_M

Fotók:

• Soós Péter / Kisalföldi ASzC Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium
• EuroSkills 2020 GmbH

A péceli Közép-magyarországi ASzC Fáy András Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium egykori tanulója, Johonyák Viktor versenylovász ma már a legnagyobb versenyekre készül a nemzetközileg elismert svájci díjugrató, Alain Jufer csapata tagjaként. Viktor amellett, hogy izgalmas lovaséletéről mesélt nekünk, felelevenített néhány kedves emléket is péceli iskoláséveiből. Interjú következik.

A péceli Fáy iskolában végeztél néhány éve lovász osztályban, most pedig már Svájcban dolgozol egy nemzetközileg ismert és elismert díjugrató lovas mellett. Izgalmas életútról árulkodik mindaz, amit elöljáróban tudunk rólad. Mesélnél egy kicsit, mikor, hogyan és miért alakult így a pályád?

A péceli iskolában Lótartó és -tenyésztő képzésen végeztem 2015-ben – akkor még így hívták a mai lovász képzést (ma a Mezőgazdaság és erdészet ágazat Gazda szakmájának lovász szakmairánya biztosítja a tanulók ez irányú képzését – a szerk.). Még a tanulmányaimat folytattam a Fáyban, de az iskola támogatott abban, hogy a suli mellett külső gyakorlaton legyek egy lovardában. Ez azért volt lehetséges, mert korábban a Szakma Kiváló Tanulója versenyen jól teljesítettem – elértem azt a bizonyos meghatározott százalékot, ami felett nem kellett vizsgát tennem a tanév végén, ezáltal két hónapot nyertem, és így hamarabb lehetőségem adódott, hogy elkezdjek dolgozni. A lovardás időszak után megfordult a fejemben, hogy esetleg külföldön is kamatoztathatnám az iskolában elsajátított szakmai készségeimet, így Németország felé vettem az irányt egy ismerősöm közbenjárásával. Persze ott sem volt egészen fenékig tejfel az élet, nem volt kolbászból a kerítés – nem pontosan úgy alakultak a dolgok, ahogy azt vártam az ígéretek alapján. Ennek ellenére úgy voltam vele, hogy ha már ott vagyok, nem adom fel, így hát folytattam a munkát. Egy kis idő elteltével pedig újabb lehetőség kopogtatott az ajtómon, ami szintén egy szakmába vágó lovas alternatíva volt egy szomszédos országban, Svájcban. Meglehetősen gyorsan kellett reagálni, megkaptam az ukázt: azt mondták, legyek ott két nap múlva, mert akkor lesz rám szükség. Ez időben Hamburgban voltam, ahonnan először haza kellett jönnöm Magyarországra egy kisbusszal, utána pedig egy másik busszal utaztam tovább itthonról Svájcba. Mindössze 48 óra állt a rendelkezésemre, hogy eljussak A pontból B-be – egy köztes magyarországi úti cél érintésével. Sikeresen abszolváltam a cseles küldetést, így kerültem a festői Svájcba, ahol a mai napig élek, és a Pécelen megszerzett szakmám biztosítja a megélhetésemet. Ahova hívtak, egy otthoni lovász munka volt. Ekkor a munkaadóm 18 lováról gondoskodtam: minden nap karámoztam, kitrágyáztam őket, megcsináltam a körletrendjüket – ez tette ki a napi rutinomat. Már három és fél éve annak, hogy a napjaimat életvitelszerűen Svájcban élem.

Jelenleg egy eladó istállóban töltöm a mindennapjaim, ahol folyamatosan cserélődnek a lovak. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a vevők jönnek-mennek, megnézik a lovakat, ugratnak velük, és amelyik megtetszik nekik, azt megvásárolják. Az istálló vezetője mindig gondoskodik az utánpótlásról, tehát ahogy az ügyfeleink, úgy a lovak is rotálódnak. A versenyzők legtöbbször a szponzoraikkal érkeznek, akik kinyitják a pénztárcájukat, ha elégedett a versenyző valamelyik ígéretes patással. Ez a gyakorlat elég általános, hiszen a sportolók hozzávetőlegesen 90%-a nem saját lóval versenyezik, hanem a szponzor állatával. A szponzorok javarészt egy gazdagabb család, cég vagy magánszemély, akik vagy pénzszerzés céljából vagy pusztán hobbiból foglalkoznak ezzel. A hétvégi versenyeken összeülnek a milliárdosok, kávézgatnak, beszélgetnek és van olyan, hogy könyörögnek egymásnak egy-egy lóért, hogy megvásárolhassák egymástól. Ilyenkor olyan összegek repkednek, hogy azt épp ésszel nem is nagyon lehet felfogni. Ebből is tudjuk, hogy akkor lehetünk lovakból milliomosok, ha előtte milliárdosok voltunk (mosolyog – a szerk.).

Mit kell tudni Alain Jufer díjugrató lovasról, aki mellett dolgozol Svájcban?

Alain egy 43 éves svájci férfi, már több mint húsz éve versenyezik. Tinédzserkorában kezdte, de persze akkoriban még korosztályos versenyeken és kisebb kategóriákban indult. Egyre feljebb lépett a ranglétrán, egyre több istállóban kezdett el dolgozni – nagyhírű svájci helyeken. Ezek után került az ország közép-nyugati részén fekvő Fribourg-ba, az eladó istállóhoz, ahol én is dolgoztam. A kapcsolatunk nagyon jó, de kifejezetten munkakapcsolatra korlátozódik, ami ideálisnak mondható egy klasszikus vezető-beosztott korrelációban. Alain Svájc egyik legnagyobb kereskedőjénél lovagolt több mint 15 évig versenylovasként. Ott tudta úgy felépíteni a karrierjét, hogy ma már módja van önállóan dolgozni, illetve a saját maga főnöke lehet. Ő most benne van a svájci válogatott keretben, készülünk az Olimpiára, mert a szűkített hétfős körben benne vagyunk. Most zajlanak az utolsó csapatversenyek, ahol eldől, ki lesz az a négy ember, aki mehet az Olimpiára, és ott képviselheti az országot. A ló tehetsége megvan a kijutáshoz, és az eredmények is azt mutatják, hogy sikerülhet, de ez nem csak rajtunk múlik. Hét lovas, hét ló, hét csapat – össze kell szednie magát mindenkinek. Ezért izgalmas ez a sport, mert még most sem tudjuk, hogy ki az, aki biztosan menni fog. A hétfős mezőnyből két személy biztos kijutó – Steve Guerdat és Martin Fuchs mindenképp mehetnek –, rajtuk kívül még van öt versenyző két helyre. Három fő versenyezik a csapatért és egy tartalék személy van, aki azért kell, hogyha bármi történne valamelyik versenyzővel, akkor beugorhasson a csapatba.

(Update: A Svájci Olimpiai Bizottság a következő négy svájci díjugratót választotta ki, hogy részt vegyenek a XXXII. nyári olimpiai játékokon Tokioban:

• BALSIGER Bryan, Corcelles (NE), Twentytwo des Biches (tulajdonos: Christiana Duguet)
• FUCHS Martin, Wängi (TG), Clooney 51 -tel (tulajdonos: Luigi Baleri)
• GUERDAT Steve, Elgg (ZH), Venard de Cerisy (tulajdonos: H.C. Horses SA)
• MÄNDLI Beat, Lyss (BE), Dsarie -val (tulajdonos: Grant Road Partners GmbH)

Alain Jufer ennek értelmében az idei Olimpán nem vett részt, de Viktorral felvettük a kapcsolatot újra, és nem csüggednek, hanem fáradhatatlanul készülnek a további kihívásokra, megmérettetésekre. – a szerk.)

Mit foglal magában a munkád? Úton vagy folyton folyvást, versenyről-versenyre, istállóból az ügetőre?

Asszisztenciális feladatokat is ellátok, de elsősorban versenylovász vagyok, ez azért jóval komplexebb munka. Azt hinné az ember, hogy ez ugyanazt jelenti, mintha „sima” lovász volnék, aki kimegy reggel, kitrágyázza a lovakat, jártatógépbe, karámba teszi őket és így tovább, de az én munkám ennél egy kicsit összetettebb. Mi lovászok egymás között azt szoktuk mondani, hogy a versenylovász úgy három-négy munkakört magában foglaló pozíció. Legtöbbször nekünk kell intézni az állatorvosi papírokat is – például nemzetközi versenyeket megelőzően, mielőtt külföldre utazunk, a hatósági állatorvosnak ki kell jönnie, és egy rutinvizsgálat után egy egészségügyi papírt kell kiállítania, amivel igazolni tudjuk, hogy minden ló egészséges. Nekünk kell figyelni a lovak védőoltásait, vakcináit, hogy mindegyik állatnak érvényes legyen, illetve felügyeljük az útlevelében az összes dokumentumot és a vámpapírokat is. Tulajdonképpen mindenre figyelni kell, hogy a versenylovas tényleg csak és kizárólag a lovaglásra koncentrálhasson. Az összes kapcsolódó teendőt mi végezzük, a lovagláson kívül minden a versenylovász kötelezettsége.

Svájcban a francia, a német és az olasz is hivatalos nyelvek. Melyiket használod a munkád és a magánéleted során? Voltál a péceli tanulmányaid alatt külföldi tanulmányúton, hogy gyakorolhasd a nyelvet?

A munkában az elsődleges nyelv – amit nap mint nap használunk – a német, de gyakran van szükség az angoltudásomra is. Versenyeken az angol a hivatalos nemzetközi nyelv. A bíróktól kezdve mindenki angolul kommunikál, angolul vannak kiírva a startlisták is. Svájcba szinte kezdő idegen nyelvtudással kerültem – sajnos az iskolában hiába tanították nekem az idegen nyelveket, akkor még úgy voltam vele, hogy biztosan később nem lesz rá szükségem, ezért nem voltam túl serény és érdeklődő ilyen téren. Egyszer, mikor úgy tizenegyedikes lehettem, pályázati úton voltunk kint Németországban. Három-négy iskolából jöttek diákok. Egy hónapot töltöttünk az országban. Budapestről repülővel utaztunk Berlinbe, majd onnan kellett felvonatoznunk északra. A vasútállomáson vártak bennünket. Nagyon sokan mehettek hozzájuk tanulmányútra, mert emlékszem, pékek is voltak – tulajdonképpen mindenféle agrárszakmacsoportból jöttek ide diákok. Nagy élmény volt, de sajnos a nyelvre itt sem feltétlenül úgy összpontosítottam akkor, ahogy kellett volna. Amióta viszont tényleg felnőtt fejjel Svájcban vagyok, folyamatosan fejlődtek és fejlődnek a nyelvi kompetenciáim, illetve szépen, folyamatosan – a szakmai tudással párhuzamosan – a nyelvet is sikerült elsajátítanom. Eleinte két magyar társammal voltam együtt, de ők egy kis idő után tovább álltak, így teljesen egyedül maradtam magyarként. Az ezt követő másfél évben többet tanultam nyelvi aspektusban, mint előtte bármikor máskor. Hogyha enni vagy inni akartam, ha meg kellett beszélnem bármi praktikus vagy fontos dolgot a főnökömmel, ahhoz mind német nyelven kellett megszólalnom. Próbálkoztam közkeletű technikákkal is: például könyvekből tanulni, de ezek a kiadványok hamar a szobám polcainak mélyén landoltak. Viszont azt gondolom, ha az ember tényleg tudatosan szeretne fejlődni és figyelmes, valamint folyamatosan koncentrál egy más anyanyelvű környezetben, akkor egész egyszerűen is mehet, mert ragad ránk a nyelv – nekem így sikerült.

Milyen emlékeket őrzöl az iskola falai közül? Hogyan gondolsz vissza az iskolásévekre?

Derűsen emlékeszem vissza rá, a tanárokkal jól kijöttem, szép éveket töltöttem Pécelen. Azt gondolom, aki meg akarta tanulni ezt a csodás szakmát, annak az alapok elsajátítása mindenképpen biztosított volt. Úgy vélem, a lovas szakmában amúgy is később, a gyakorlatban lehet azt a szaktudást kamatoztatni, amit a középiskola falai között megtanul az ember. Sokan voltunk az osztályomban, akik szerettük ezt csinálni, és úgy tudom, az ex-közösségből a mai napig sokan vagyunk, akik valamilyen úton-módon lovakkal foglalkoznak. Ismerek pályaelhagyókat is, de bármilyen területről is beszélünk, a lemorzsolódás mindig benne van a pakliban. Ha a Fáy iskola tanárai nem lettek volna, akkor én ma nem lehetnék itt, nem tartana az életem ott, ahol – így ezúton is köszönöm nekik a szakmai iránymutatást, a gondoskodást. Hézső Emese szakoktatóval ma is tartjuk a kapcsolatot. Ő nagyon sokat tett értem, a lexikális tudása hatalmas, szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen. Egykori mentoromként tekintek rá. Meleg szívvel emlékszem még sokak mellett volt osztályfőnökömre, valamint Prutkay Zoli bácsira és a gyakszis paprikáskrumlijára, amit főzött nekünk. A gyakorlat végén, mikor délután készen voltunk a lovakkal, az egész osztállyal közösen leültünk és megvacsoráztunk Zoli bácsi főztjéből, ami nagyon humánus közösségépítő kiegészítőprogram volt.

Te magad ülsz még lovon?

Természetesen igen, szoktam lovagolni. Amikor hazatérünk például egy versenyhétvégéről, hétfőnként mindig kimegyünk terepre. Ilyenkor – közvetlenül a versenyek után – valamivel lazább munkanapra lehet számítani, ezért mi magunk is rend szerint lóhátra pattanunk: lépésben és ügetésben relaxálunk a lovakkal együtt – ez embernek és állatnak egyaránt kikapcsolódás.

Mennyire rendezte át a lovasok életét a világjárvány? Voltak azért versenyek vagy ez a hosszú felkészülés időszaka volt?

Mint a legtöbb területet, úgy a lovasok életét is felfordította a koronavírus-járvány. Az első hónapokban – tehát tavaly március környékén –, amikor beállt a vírushelyzet, lovas körök szóbeszédében már elkezdett terjedni, hogy versenyek eltörlésére lehet majd számítani. Így is lett: áprilisban már sokat eltöröltek, aztán májusban már szinte kivétel nélkül minden futam elmaradt. Ekkor két és fél hónap kényszerleállás következett, amikor tényleg csak otthon voltunk. Utána nagyon nagy szigorral indult újra a lovasélet, elképesztő fegyelmezettség árán kezdődtek el újra a versenyek. Ebben a szférában azért jelentett óriási problémát a Covid – a mindenki által jól ismert árnyoldal mellett –, mert állatokról, versenylovakról beszélünk, így egy évet tulajdonképpen elvesztegettünk, ez kvázi kiesett. Ezt a nagy veszteséget idén kellett behozni, ráadásul azzal a nehézséggel kiegészítve, hogy idén február végén herpeszvírus indult el Valenciából. A lovaknak magas lázuk volt, és a vírus idegrendszeri gondokat okozott náluk. A mi állatainkat szerencsére ez nem érintette - ugyan mi is Spanyolországban voltunk akkor, lent délen, de a valenciai érintett lovakat két napon belül karanténistállóba különítették el, ahol tizennégy napon át folyamatosan figyelték őket, majd le is zárták ezt a versenyt. Nekünk nagy szerencsénk volt, mert mielőtt lezárták volna az egész helyet, előtte egy nappal elindultunk haza. Reggel és este is folyamatosan mértük a lovak hőjét, de nem volt elváltozás, nem láttunk semmi olyat rajtuk, ami indokolta volna a karantént, tehát az állatorvos is rábólintott, hogy elindulhatunk.

Mik a rövid és hosszú távú terveid a jövőben?

Szakmai tapasztalatszerzés, valamint annak elmélyítése okán, továbbá anyagi jellegű motivációk miatt úgy gondolom, megéri Svájcban maradnom, de még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy letegyem a voksomat akár a hazaköltözés, akár a teljes külföldi berendezkedés mellett. Azt is el tudom képzelni, hogy egyszer hazajöjjek, és itthon kamatoztassam szakmai készségeimet, vagy akár továbbadjam azt egy következő lelkes generációnak. Most viszont a legfontosabb számomra az, hogy valamilyen nagyobb világversenyre kijussunk – hamarosan Európa-bajnokság Németországban, Barcelonában pedig szeptemberben lesz a Nemzetek Díja döntő. Valamelyikre mindenképpen szeretnék eljutni, hiszen ezek bármelyikén életre szóló élményeket, felejthetetlen impressziókat szerezhetek, és sehol máshol nem tanulható rutinra tehetek szert.

Mit üzensz a jövő lovas szakembereinek? Mit javasolsz azoknak a diákoknak, akik most tervezik megkezdeni a kapcsolódó képzést vagy lovas pályára készülnek?

Nem elrettenteni szeretném az új lovas nemzedéket, de aki erre az útra készül, jól gondolja át, hogy ez mivel jár, hiszen nem csupán egy szakmáról, átlagos munkavégzésről beszélünk. A lovas szakma egyértelműen hivatás, hiszen itt állatokkal, érző lényekkel dolgozunk. Ők nem tudják saját magukat megetetni, ők nem tehetnek arról, ha éppen félnek valamitől vagy ingerültek. Teljes szeretettel, tisztelettel és alázattal kell hozzálátni ezen a terepen mindenhez, mert ahogy az egyik hiányzik, bedőlhet az egész akció. Ha nincs meg a kellő alázat, akkor sose lesz a jelöltből jó szakember, illetve ha a lovak felé irányuló tisztelet és szeretet porszemnyi csak, akkor megint csak azt kell mondjam, nincs semmi keresnivaló az istálló közelében. Ebben a szakmában nagyon sok a hibalehetőség, ezért mindig száz százalékos teljesítményt kell nyújtani. Folyamatosan koncentrálni kell a munkára, mert különben egyik hiba után jön is a másik, és ezt akár egy állat, vagy egy másik ember egészsége bánhatja. Egyszóval a szeretetnek, a tiszteletnek és az alázatnak kéz a kézben kell járniuk, és ha van megfelelő mértékű elhivatottság,  biztosan megtaláljuk a számításainkat a lovak mellett.

Ludán Rita Fruzsina

segédszerkesztő:

Szabó Dorottya Blanka

A Magyar Díszfaiskolások Egyesülete által szervezett, Közép- és Kelet-Európa faiskoláinak rangos szakkiállítását 27. alkalommal, új helyszínen és új néven rendezték meg 2021. szeptember 7-8 között, Szigetszentmiklóson a Flora Hungaria Nagybani Virágpiacon. A rendezvényen a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum két iskolája is részt vett.

A rendezvényen faiskolások, kertészeti áruház tulajdonosok, nagy- és kiskereskedők, tájépítészek, kert- és parképítők, valamint számos növénykedvelő érdeklődő vehetett részt.

A kiállítás keretein belül a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum két budapesti iskolája, a Közép-magyarországi ASzC Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium és a Közép-magyarországi ASzC Magyar Gyula Kertészeti Technikum és Szakképző Iskola, valamint a Kisalföldi Agrárszakképzési Centrum iskolája, a szombathelyi Kisalföldi ASzC Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium is bemutatókertet épített.

A versenystandok építését Gódorné Hazenauer Zita SKILLS kertépítő szakértő, valamint Ekert Sára és Stummer Gergő SKILLS felkészítők koordinálták, szervezték, melynek megvalósításához számos szakmai támogató is hozzájárult, úgy mint a Profi Partner 2003 Kft., Barack-Virág Kft., Firestone, Főkert Nonprofit Zrt., Leier Hungária Kft., DeerGarden Kft., MAKEOSZ, Specialmix Kertészeti Kft.

A három elkészült standnál 6 diák dolgozott párban, követve a SKILLS verseny által kiírt szabályokat. A két nap alatt elkészült munkák kiváló gyakorlási lehetőséget biztosítottak a két EUROSKILLS-re készülő diáknak illetve további négy, az Országos Kertépítő Tehetséggondozó Tanbázisban tanuló fiatalnak.

A MAKESZISZ (Magyar Kertészeti Szakképző Intézmények Szövetsége) jóvoltából mind a három iskola megjelenhetett a beiskolázásukat segítő szóróanyagokkal, szakmai kiadványokkal, melyeket egy osztályterem ihlette standnál vehettek át az érdeklődő szakmabeliek és szakképzős diákok.

A virágkötő szakmában a II. Flora Kupa Virágkötészeti Verseny keretében mérték össze a tudásukat diákok, felnőttképzésben résztvevők és virágkötő mesterek, akik az elkészült műveket a Flora Hungaria Nagybani Virágpiacon mutatták be a szakmai zsűri részére, akik az eredményhirdetés keretében értékes nyereményeket osztottak ki.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum iskoláiban megkezdődik a 2021/2022-es tanév.

Bízunk benne, hogy iskoláink közösségeinek jól telt a nyári szünet, és minden tanulónk, kollégánk számtalan feledhetetlen élménnyel gazdagodott az elmúlt időszakban. Az utazások, a kalandokkal teli nyári táborok, az izgalmas kirándulások, a családi nyaralások, a vízpart melletti kikapcsolódás, az ízletes fagylaltok főszezonja egy időre véget ért, s mától újra zajosak lesznek iskoláink udvarai, osztálytermei, tanműhelyei. A most kezdődő tanévhez is bölcsesség, hit, összefogás kell, és mindenek előtt magas színvonalú szakmai munka – beleértve oktatókat, tanulókat, az iskolák teljes közösségét. Ehhez kívánunk mindenkinek sok sikert!

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum által alapított Szakmai Vizsgaközpont vizsgáztatási tevékenységéhez - a szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény 93. § (3) bekezdésében foglaltak és a 12/2020. (II.7.) Korm. rendelet 268. § és 272. § alapján meghatározottak szerint - keresi szakértőit és együttműködő partnereit az alábbi KEOR területeken.

KEOR 0119 Oktatás, m.n.s.
KEOR 0214 Kézművesség
KEOR 0415 Titkársági és irodai munka
KEOR 0532 Földtani tudományok
KEOR 0712 Környezetvédelmi technológiák
KEOR 0721 Élelemiszergyártás
KEOR 0729 Feldolgozóipar, m.n.s.
KEOR 0810 Mezőgazdaság, tovább nem bontható
KEOR 0811 Növénytermesztés és állattenyésztés
KEOR 0812 Kertészet
KEOR 0819 Mezőgazdaság, m.n.s.
KEOR 0821 Erdőgazdálkodás
KEOR 0841 Állatorvosi tudományok
KEOR 0888 Több tudományterületet átfogó programok a mezőgazdaság és az állatorvosi tudományok főirány túlsúlyával
KEOR 1013 Szálláshely-szolgáltatás, étkeztetés, vendéglátás
KEOR 1088 Több tudományterületet átfogó programok a szolgáltatások főirány túlsúlyával

Jelen pályázati felhívási időszakban az alábbi feladatok ellátására keressük szakértőinket, együttműködő partnereinket:

• mérési feladatokat ellátó vizsgabizottsági tag
• értékelési feladatokat ellátó vizsgabizottsági tag
• szakmai vizsga jegyzője
• feladatfejlesztő szakértő
• szakmai lektor.

Az akkreditáció megszerzését követően lesz lehetőségünk szakmai vizsgák és szakmai képesítő vizsgák szervezésére, lebonyolítására.

További információ: info@szakmaivizsgakozpont.hu

A közép- és felsőfokú agrárképzés gyakorlati és elméleti tudásának javítása érdekében lépett szakmai partnerségre a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, valamint az öt agrárszakképzési centrum, így a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum is. A kooperáció értelmében a felek közösen vállalják a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szakemberutánpótlásának biztosítását, továbbá az együttműködés kitér az okleveles technikusképzés tantervi kereteire és az oktatott ismeretanyagok felsőoktatási tanulmányokba történő beszámításának rendszerére.

2021. június 24-én ünnepélyes keretek között, a Gödöllői Királyi Kastélyban került aláírásra a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) és az öt agrárszakképzési centrum közötti együttműködés – Dr. Csányi Sándor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány Kuratóriumának elnöke és Dr. Nagy István agrárminiszter jelenlétében. Az együttműködés értelmében a felek a közép- és felsőfokú agrárképzést jelentősen javítják a tanulók és hallgatók elméleti és gyakorlati tudásának fejlesztése érdekében.

A mezőgazdaságban és élelmiszeriparban dolgozó szakemberek utánpótlása kiemelt stratégiai feladat. Ennek egyik módja, hogy hidat képezünk a közép- és felsőfokú szakképzés intézményei között, illetve összehangoltan, a piac elvárásainak megfelelően emeljük a képzési színvonalat – nyilatkozta az aláírás kapcsán Dr. Csányi Sándor, kuratóriumi elnök.

Az eseményen Nagy István arra hívta fel a figyelmet, hogy az Agrárminisztérium a második legnagyobb intézményfenntartóként vesz részt a hazai szakképzés rendszerében. „Nálunk tanul az agrárszakképzésben résztvevő összes tanuló csaknem 70 százaléka, több mint 12 ezer diák” – tette hozzá. Kifejtette, tavaly óta a tárca által fenntartott 56 szakképző intézmény 5 centrumban kezdte meg a tanévet, amelyek helyi szinten adnak választ a gazdaság igényeire. A most létrejött megállapodás még magasabb szintre emeli az intézmények együttműködését, a szervezeti működés minőségének javulását és az összehangolt munka hatékonyságát – emelte ki a miniszter.

A 2020. július 1-től létrejövő Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum, az Északi Agrárszakképzési Centrum, az Alföldi Agrárszakképzési Centrum, a Déli Agrárszakképzési Centrum, valamint a Kisalföldi Agrárszakképzési Centrum az ország különböző területeit lefedve segítik majd a pályaorientációs és tehetséggondozási tevékenységet.

„Az együttműködés lehetőséget biztosít arra, hogy a tanulók megismerjék az adott ágazat felsőfokú követelményrendszerét, elősegítve a szakterületen az életpályamodelljük kialakítását, továbbá az okleveles technikus képzés nyújtotta többletpontok segítségével a diákok könnyebben nyerhetnek felvételt a szakirányú felsőoktatási képzésbe, így a technikumban megszerzett gyakorlati tudással elhivatott szakemberek kezdhetik meg egyetemi tanulmányaikat” – hangsúlyozta Prof. Dr. Gyuricza Csaba rektor az együttműködés kapcsán.

A MATE a megállapodásnak köszönhetően lehetőséget kap arra, hogy értékelje a centrumok tanüzemeiben meglévő gyakorlati lehetőségeket, a hallgatók számára üzemi gyakorlatokat, bemutatókat, szakmai kísérleteket és feldolgozási órákat tartson.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum váci iskolájának oktatói és diákjai az Education Requires Appliance of SDGs Erasmus+ projekt  Innovation Camp elnevezésű, 8 ország részvételével lebonyolított, egy hetes online programján vettek részt 2021. május 17-21 között. Ez a pedagógiai módszer a dán kollégák által kidolgozott és évek óta sikeresen alkalmazott gyakorlat a szakképzésben, ugyanakkor első alkalommal került lebonyolításra az online térben.

A Közép-magyarországi ASzC Táncsics Mihály Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákjai – Ott Anna, Pálocska Csenge és Kertész Ibolya – 3-4 tagú nemzetközi csoportokban dolgoztak öt napon át, hogy innovatív és fenntartható megoldást találjanak egy valós problémára, majd a hét utolsó munkanapján egy rövid prezentáció keretében bemutassák azt az online workshop közönségének. Mivel a program munkanyelve angol volt, a diákoknak a többi hét ország diákjaival és tanáraival is idegen nyelven kellett kommunikálniuk, mely nagyban hozzájárult szakmai, illetve nyelvi készségeik fejlődéséhez, valamint interkulturális ismereteik fejlesztéséhez. A fiatalok munkáit az utolsó napon szakmai zsűri értékelte.

A projektben résztvevő oktatók – Čović Judit és Szalay Péter – feladata volt, hogy megfigyeljék és segítsék a diákok munkáját, vagyis coaching feladatokat lássanak el a projektben részt vevő országok tanár kollégáival karöltve. A tanári visszajelzések alapján értékelés készült, melyet az AERES (Wageningen, Hollandia) felsőoktatási intézmény munkatársai összesítenek, így a mostani, éles helyzetben szerzett tapasztalatok által továbbfejlesztett projekt alkalmazható lesz bármelyik másik országban.  

A magyar partner, vagyis a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum egyik legfőbb feladata az ERASDG projektben ezek után az lesz, hogy ezt a pedagógiai módszert tesztelje a saját tanulóin, majd ezeket a tapasztalatokat is beépítsék a módszerbe. Ennek lebonyolítását a jövő év tavaszára tervezik –a fenntarthatósági témahét időpontjára –, és a központ további iskoláinak bevonása mellett számítanak a mostani programban résztvevő diákok, tanárok és a váci iskola más lelkes oktatóira, valamint a gyakorlati oktatást megvalósító partnereinkre is. A projekt amellett, hogy a diákokat és az oktatókat értékes nemzetközi tapasztalatokhoz és élményekhez juttatja, a hazai szakképzés fejlesztéséhez is hozzájárul, mely illeszkedik a Centrum mindhárom nemzetközi stratégiai célkitűzéséhez. (1. Korszerű szakképzés biztosítása a nemzetközi gyakorlatok segítségével; 2. Nemzetközi együttműködések fejlesztése; 3. A résztvevők szakmai és személyes kompetenciáinak folyamatos fejlesztése külföldi tapasztalatok segítségével.)

A májusban lezajlott Innovation Camp tapasztalatairól a résztvevő oktatókat és diákokat is megkérdeztük.

A magyar középiskolások, a váci Táncsics iskola tanulói – Anna, Ibolya és Csenge – elmondták, hogy mindnyájuknak ez volt az első Erasmus+ tapasztalata, eddig nem vettek részt az Európai Unió programjának keretein belül egy projektben sem, hiszen tanulmányaikat már a vírushelyzet nehezítette. Az első Erasmusos impresszió mindhárom diáknak pozitív volt, a beszélgetésünk alapján egyértelműen elmondható, hogy olyan élményben volt részük, amely a továbbiakban is ösztönözni fogja őket az Erasmus+ nyújtotta lehetőségek felfedezésére.

A lányok csapataikban dán, finn, holland, lengyel, spanyol és osztrák diákokkal kooperáltak.

Úgy tűnik, az ötnapos online program alatt maradandó kapcsolatokat is sikerült kialakítaniuk a külföldi társaikkal, hiszen úgy nyilatkoztak, a kezdeti nehézségek után szinte mindannyian összhangba kerültek a csapatukkal, vagy annak bizonyos részével. Gördülékeny és proaktív csapatmunkáról számoltak be mindhárman, és ugyan voltak lemorzsolódók a csapatokban a hiányos nyelvtudás miatt, de a magyar lányok végig helyt álltak – őket ilyen jellegű nehézségek nem hátráltatták, folyamatosan lépést tudtak tartani. A feladatok megoldása és a sikerélmény mellett a tanulók a szüneteket élvezték leginkább, ilyenkor szabadabb beszélgetések által tudták napról napra jobban megismerni a külföldi csapattagokat, akikkel ez által egyre gördülékenyebben ment az érdemi munka. A legtöbben azóta is tartják a kapcsolatot a csapattársakkal.

A résztvevő oktatók a bemutatott oktatási módszer kapcsán osztották meg velünk véleményüket, továbbá értékelték a diákok teljesítményén túl a saját munkájukat is.

Milyennek ítélik a bemutatott oktatási módszert? Mennyire lesz vajon alkalmazható ez a metódus a hazai szakképzésben?

Szalay Péter: Az alkalmazott szisztéma lényegesen növeli a diákok kreativitását és problémamegoldó készségét, javítja a kommunikációjukat, mivel a feladat során akár külső cégekkel is kapcsolatot kell teremteniük. Aki nem ismeri a módszert, annak eleinte időigényesebb, míg megszokja az efféle munkavégzést, de később sokkal gördülékenyebb a közös munka. Úgy látom, itthon legegyszerűbben az egybefüggő, legalább egy hetes tangazdasági gyakorlatok során lehetne alkalmazni a módszert. Egy-két nap szerintem semmiképpen sem elegendő a projektek kidolgozásához és lebonyolításához, ezért javasolnék legalább egy egész hetet felölelő foglalkozást. A módszer egyik előnye, hogy roppant jól osztja be a tanulók rendelkezésre álló idejét, hagy elég időt a probléma megismerésére, brainstormingra, majd a potenciális megoldások kidolgozására és a prezentálásra, egymás ötleteinek megismerésére, végig egyértelmű hogy mikor mivel kell foglalkozni.

Čović Judit: Az Innovation Camp egy igazi 21. századi oktatási módszer, amelynek számos előnye van azon túl is, amit Péter ismertetett. A fiatalok végre nem az iskolapadban ülve hallgatják az órákat, hanem aktívan, tevékenyen és kreatívan vesznek részt egy probléma feltárásában, annak részletes megismerésében, a lehetséges megoldások megvitatásában és azok szakmai értékelésében is, míg végül – a folyamat eredményeként – megszületik a megoldás. A diákok nemcsak szakmai szempontból fejlődnek, és alkalmazzák a már megszerzett tudást, de önállóságot is tanulnak. Új ismereteket tárnak fel a szakmai anyagok áttekintésével, például a neten. Meghallgatják egymást, elfogadják egymás véleményét, érvelését és konszenzusra jutnak a csoporton belül. Kommunikációs készségeik fejlődnek, hiszen nemcsak egymással és tanáraikkal, de a probléma gazdájával, annak munkatársaival is párbeszédet folytatnak, és számos más céggel is kapcsolatba kerülhetnek. A prezentációkat meghallgatva egymástól is tanulnak. Szervezési és tervezési kompetenciák is előtérbe kerülnek, hiszen munkamegosztásra és fegyelemre van szükség a feladat kidolgozásához. A csoporton belül betöltött szerepek (koordinátor, szóvivő, jegyző, időmérő, stb.) lehetőséget adnak arra, hogy mindenki a saját képeségeinek és személyiségének megfelelő feladatot vállaljon. Egy ilyen foglalkozás hozzájárul ahhoz, hogy diákjaink egy igazi munkahelyen, egy team-ben is ügyesen helyt álljanak. Felkészíti őket a való világban zajló munkára, az emberi kapcsolatok kezelésére és jobb lehetőségeket biztosít nekik a munkaerőpiacon.
Péterrel egyetértek: csak akkor érdemes belefogni, ha hosszabb idő áll a rendelkezésre. Mindemellett úgy vélem, a hazai szakképzésben való alkalmazásnak számos akadálya lehet – az óriási tananyag, a kötött órák, a meghatározott órarend mind-mind nehézségeket gördíthetnek a változás elé. A program előkészítése sok időt és energiát igényel a tanárok részéről. Mindazonáltal hiszem és vallom, hogy változásra van szükség, és úgy gondolom – látva diákjaink reakcióit –, hogy tanulóink is vágynak arra, hogy új, izgalmas, gondolkodást és kreativitást igénylő foglakozásokon is részt vehessenek. Bízom benne, hogy a kollégák és a vezetők rugalmasságára támaszkodva itthon is meghonosítható lesz az Innovation Camp, és az ehhez hasonló módszerek.

Milyen volt a közös munka más országok tanáraival?

Sz. P.: Mivel mindenki kicsit máshogy oktat, ezért öröm volt hallani az ő tapasztalatukat is. Kiderült például hogy a finn kollégák régiójában – ahol az ő iskolájuk van – a szántóföldön gazdálkodók közül az ökogazdaságok aránya 70%, országos szinten pedig 30%, ami a hazai számokkal összehasonlítva elképesztő különbség. Úgy gondolom, az oktatásnak hosszú távon rendkívül nagy szerepe van ebben. Az oktatókkal nyelvi nehézségek nagyon ritkán fordultak elő, a felmerülő bonyodalmakat mindenki rugalmasan igyekezte megoldani.

Č. J.: Együtt figyeltük meg a diákok előrehaladását, és mi is rengeteget tanultunk egymástól. Egy ilyen módszerben a tanár szerepe merőben más, mint a hagyományos órák alatt. Nagyon nehéz eldönteni, mikor jön el az a pillanat, amikor be kell avatkozni, és okos szóval jó irányba terelni a diákok gondolatait. Legjobban a nap végi tanári megbeszéléseket szerettem, amikor a napi eseményeket, tapasztalatokat és véleményeket oszthattuk meg egymással. Ugyanakkor a kulturális különbségek is rendre megmutatkoztak: míg mi – kelet európai ország képviselőiként – ragaszkodtunk volna a projekt által meghatározott feladatokhoz, európai kollégáink sokkal nagyvonalúbban és rugalmasabban kezelték a dolgokat. Mint mondtam, sokat tanultunk egymástól, és valójában ez is volt a cél.

Milyennek látták a diákok közötti együttműködést?

Sz. P.: Miután a kezdeti nyelvi nehézségeket és a lámpalázat legyűrték, könnyedén kommunikáltak egymással, nem esett nehezükre kifejezni magukat, képesek voltak az együtt gondolkodásra. Ebben a  nemzetközi táborban nagy szerepet kapott egymás megismerése, aminek köszönhetően gyakorlatilag a munka nagyon hamar folyamatossá, zökkenőmentessé vált. Mivel minden csoport tagjai különböző országból voltak jelen, különböző szakirányt is tanulnak, ki tudták egészíteni egymás tudását. Nyitottak voltak egymás gondolataira, jó volt nézni ahogy barátkoznak egymással.

Č. J.: Felemelő volt látni, ahogy az első perctől kezdve igyekeztek kihozni magukból a legjobbat. Annak ellenére, hogy a csoportok a létszám és nemzetiségi összetétel tekintetében is nagyon különbözőek voltak, a program alatt elképesztő változáson ment keresztül minden egyes csapat. Az első órák döcögős kommunikációja után felpörgött az együttműködés, és a záró napon már hamisítatlan összhang sugárzott az előadásokból. Persze adódtak nyelvi nehézségek, és az online munkatér is tartogatott meglepetéseket, de valahogy mindig sikerült elhárítani az akadályokat. Megérintettek a búcsúzkodások, az egymásnak írt üzenetek. Hihetetlen, hogy egy közös feladat és pár nap együttműködés mennyire összehoz embereket. A munka mellett arra is jutott idejük, hogy beszélgessenek egymással mindennapi dolgokról: hogy ki mit csinál szívesen a szabad idejében, milyen könyveket olvas, milyen pályára készül, milyen a város ahol lakik… Végigkövettem, ahogy összebarátkoztak, és ez nagyon lélekmelengető.  Büszke vagyok a lányainkra! Remekül helyt álltak, könnyedén és bátran beszéltek angolul, rendkívül találékony, fantáziadús ötletekkel álltak elő, és derekasan kivették részüket a munkából. Méltó képviselői voltak iskolánknak, a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrumnak és hazánknak is.

További információ a projektről: ERASDG honlap és Facebook-oldal.

A Közép-magyarországi ASzC Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium partnerkapcsolata a dán Zealand Business College intézménnyel 15 éves múltra tekint vissza. A két iskola együttműködése 2004-ben indult, amikor kialakították azt a hiánypótló 10 hetes húsipari képzési programot, melyben azóta közel 300 diák vehetett részt. 2021. május 21-én újabb 17 tanuló kapott Europass bizonyítványt a Közép-magyarországi ASzC Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban.

A 2019. augusztus 4. – október 11. között megvalósított Erasmus szakmai gyakorlat elismeréséül a diákok a tanulási eredményeiket részletező Europass bizonyítványt vehettek át a két kísérőtanáruktól, Tóth Judit Emma nemzetközi koordinátortól és Németh Szilárd szakmai oktatótól. A járványhelyzet most tette lehetővé, hogy a bizonyítványok átadására sor kerülhessen, azonban a külföldi iskola projektkoordinátora, Karen Inge Wahlgrén és a csoport dániai osztályfőnöke, Bojan Kovacevic csak virtuálisan vehettek részt az átadón.

Karen Inge Wahlgrén üdvözölte a diákokat, a kísérőtanárokat és az iskola vezetőségét, valamint beszédében hangsúlyozta a két iskola partnerkapcsolatának fontosságát és az ebben rejlő továbbfejlesztési lehetőségeket.

Bojan Kovacevic kiemelte, hogy a tanulók 10 hetes külföldi gyakorlata nagy lépés volt a felnőtté válás folyamatában és bízik benne, hogy ezen a szakmai úton haladnak tovább akár munkavállalóként, akár a tanulmányaik magasabb szintű folytatásával.

A csoport tízhetes programjáról részletesebben ezen a Facebook-oldalon tájékozódhatnak, míg a legjobb pillanatokat összegző videó itt található.

Az iskola elkötelezett az Erasmus program iránt és további gyakorlatok szervezését tervezi, amint a járványügyi helyzet ezt lehetővé teszi.

A projekt segíti a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum stratégiai irányelveit, többek között a munkaerőpiaci elvárásoknak megfelelő, korszerű szakképzés biztosítását.

2021. májusában négy felnőttképzés indul a Közép-magyarországi ASzC Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégiumban. Jelentkezni a tanfolyam@vmszki.hu oldalon lehetséges.

Induló felnőttképzések:

Sziklakertépítés dióhéjban


Gyümölcsös a házikertben


Japánkertek elméletben és gyakorlatban


Ingatlan tulajdonjogához kapcsolódó ismeretek

Képzési helyszín: Közép-Magyarországi ASzC Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium1149 Budapest, Mogyoródi út 56-60. (bejárat a Kövér Lajos utcai kapunál)

Kollégáink a tanfolyam@vmszki.hu e-mail címen várják a jelentkezéseket a képzés nevének megjelölésével („Gyümölcsös a házikertben”). Az e-mail tartalmazza a jelentkező teljes nevét, telefonszámát és e-mail címét!

További információ:
+36 20 362 6063
Közép-magyarországi ASzC Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium weboldala
Felnőttképzési nyilvántartási szám: B/2020/006362

2021. április 22-23-án péceli kollégáink megkezdték a szezonális kertészeti termékeik árusítását. Gyönyörű palánták és virágok várják a vásárlókat Pécelen, a Maglódi úti iskolában!

Induló készlet: muskátli, futó petúnia, begónia, kisfejű büdöske, karalábé, saláta, metélőpetrezselyem, balkonparadicsom palánta. Nyitva tartás: csütörtöki és pénteki napokon 8:00 és 10:00 óra között.
Cím: 2119 Pécel, Maglódi út 57.

Az idei tanévben Legyél Te is agrárgépész! néven indult útjára a korábbi Legyél Te is mezőgépész! Országos Bajnokság, melyet a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetsége (MEGFOSZ) szervezett. A versenyen a Közép-magyarországi ASzC Dr. Szepesi László Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium Opus Populus csapata dobogós, II. helyezést ért el.

Az idei versenyre a két kategóriában összesen 32 csapat nevezett (LETIA OB 2020/2021- 23 csapat) és (LETIA OB JUNIOR 2020/2021-9 csapat), akik szeptember vége óta folyamatosan teljesítették a feladatokat.

A LETIA OB döntőjét 2021. április 15-én rendezték meg az „online térben”. A versenyen Dr. Szepesi László Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumunk Opus Populus csapata – Ludman Antal, Pete Ádám, Steiner Bálint és Viga László – dobogós, II. helyezést ért el, ami fantasztikus eredmény. Gratulálunk a felkészítésben résztvevő kollégáknak és a diákoknak a sikeres részvételért!

Bővebb beszámoló a versenyről: https://agrargepesz.hu/…/interaktivan-az-online-terben-merh…

Tavaszi virágpalánta-vásárt szervez a budapesti Közép-magyarországi ASzC Magyar Gyula Kertészeti Technikum és Szakképző Iskola.

A palántavásár szervezői a járványügyi szabályok fokozott betartása mellett munkanapokon 7-13 óra között várják az érdeklődőket. A növénykínálat és az árlista kattintás után érhető el:https://budapestitankerteszet.hu/egynyari-palantak/

Tudtátok, hogy a sörfogyasztás és a sörgyártás folyamata több mint ezer éves múltra tekint vissza? Kezdetleges sörfajták megjelentek már az ókori Egyiptomban és Babilóniában is, bár az akkori italból még hiányzott egy fontos alapanyag, a komló. Ennek ellenére elmondható, hogy a sörgyártás szinte egyidős a civilizációval. A sör malátából és pótanyagokból vízzel cefrézett, általában komlóval ízesített, sörélesztővel erjesztett, széndioxidban dús, jellemzően alkoholtartalmú ital. Minden bizonnyal a világ egyik legnagyobb sörünnepe a bajor Oktoberfest, de április 6-a szintén egy fontos dátum a naptárban a sörkedvelőknek – elsősorban Amerikában, de mivel Bercsényi iskolánkban is hagyománya van a sörgyártásnak, ezért úgy döntöttünk, mi is készülünk nektek némi érdekességgel a sör napján. Bercsényi Miklós iskolánk Erjedés- és üditőital-ipari képzésünk sörfőzésben jeleskedő tanulójával, Gyenge Dominikkal beszélgettünk a sörös témakör vonatkozásában.

Normal
0


21


false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

Mesélj, mi indított el ezen a pályán?

A családi hagyományok. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van két nagybátyám, akik sörfőzéssel foglalkoznak, így egészen különleges helyzetben vagyok. Egyikük az a Gyenge Zsolt, aki már több mint 25 éve van jelen saját sörfőzdéjével a piacon, és mondhatjuk, hogy a hazai kisüzemi sörfőzés egyik megkerülhetetlen alakjává vált. Azt hiszem tíz éves lehettem, amikor először jártam a sörfőzdéjében, ami meghatározó és egyedülálló élmény volt. A másik nagybátyám 2013 óta vesz részt sörfőzős kalandokban, és nagyon szép eredményeket ért már el söreivel. Legelőször édesapám lakásában kísérleteztem sörfőzéssel – egy 50 literes fazékkal és erjesztővödrökkel. Ez úgy 2018 táján, 16 éves koromban lehetett. Saját söreimmel később sikereket is elértem: egy American Barleywine-t és egy Belgian Ale típusú sört főztem a XIII. KSE Nemzetközi Sörversenyre, ahonnan az imént említett söreimmel két bronz diplomát sikerült elhoznom. A Barleywine különlegessége az volt, hogy csak az első és legtöményebb szűrletet, az úgynevezett színlét használtam fel.

Mit szeretsz a sörfőzésben leginkább?

Igazság szerint a tényleges főzés, a főzőházi folyamatok azok, amik számomra páratlanok. Minden sörfőzési lépés közül szerintem ez a legkézzelfoghatóbb és legizgalmasabb. A Dreher Sörgyárak Zrt.-nél, ahol dolgozom, ott vagyok többek között a sör születésénél, de magát a sör fűszerezését, a komlózást is én végzem. Ha otthon főz az ember, az már önmagában hatalmas élmény, de ha elkészült az ital, akkor annak első hörpintéseit is büszkeséggel kortyolhatjuk.

Hogy képzeled a jövődet?

A Drehertől tavaly nagyszerű lehetőséget kaptam, így most náluk dolgozhatok. Egyelőre ebben gondolkodom, itt is képzelem el a jövőt, de idővel persze egy saját vállalkozás indítása is megfontolandó lehet számomra.

Mi a kedvenc sörtípusod?

A hoplager típust kedvelem leginkább – de jobban szeretem főzni a sört, mint inni, az az igazság.

Mi a véleményed a kézműves sörfőzdék felvirágzásáról hazánkban?

Ha szabad, akkor én a kisüzemi elnevezést használnám, mivel ténylegesen kézművesnek mondható főzde már egyre kevesebb van hazánkban is. A kicsik piaca nagyjából 2-3%-ra tehető jelenleg, de azt gondolom, ez szép lassan, idővel növekedni fog. Pár éve a nagyok is felismerték, hogy a különlegesebb sörökben is van potenciál, így elmondható, hogy a fogyasztók egész jó helyzetben vannak. A sörgyárakról az átlag fogyasztó gyakran azt gondolja, hogy nem tudnak jó sört készíteni, de ez téves gondolat. Ők a saját piaci szegmensük elvárásaira építenek, ami inkább megfizethetőséget jelent, ám azt nem jelenti, hogy ne tudnának jó söröket gyártani.

Hogyan győznél meg fiatalokat, miért érdemes a sörfőzésbe belevágni?

Ha adott egy olyan családi háttér, mint az enyém, akkor az eleve ’’kijelöli’’ az ember útját, de ha otthon nincs is szó ilyesmiről, szerintem az sem lehet akadály. Azt mondanám, hogy azért érdemes elkezdeni a sörfőzést, mert az ember kiélheti kreativitását és a keze között születhet meg egy nagyon népszerű ital. Az élvezetes munkafolyamatokon túl az is fontos, hogy aki ezzel foglalkozik, jól fizető állást kaphat egy inspirásló és baráti környezetben. Egyszóval itt minden együtt áll a sikerhez!

Hiányoznak az osztálytársak, az iskolacsengő, a személyes jelenlét és a jókedvű gyakorlatok? Az oktatóitoknak különösen, és nagyon várják, hogy újra találkozzatok az online téren kívül a tantermekben, tanműhelyekben is. Amíg viszont ezekre nincs lehetőség, arra gondoltunk, egy izgalmas kihívásra invitálunk benneteket a Gofri Napja kapcsán.

Március 25-én, csütörtökön lesz a Gofri Napja. Ennek alkalmából arra buzdítunk benneteket, hogy a héten készítsetek magatoknak és a családotoknak ínycsiklandó gofrit valamelyik étkezésre, majd az elfogyasztás előtt kapjátok lencsevégre a munkátok eredményét. A legszebb és leggusztább fotókat a Centrum és az érintett iskolák közösségi oldalain büszkén megmutatjuk a nagyvilágnak! 🙂

Gofrisütésre fel!

A gofrikról készült képeket az alábbi e-mail címre várjuk, JPG formátumban, 2021. 03. 25. csütörtök délelőtt 10.00 óráig: ludan.rita@edu.kmaszc.hu

A kihívás kapcsán elsősorban sütő- és cukrászipari technikus, cukrász, pék és pék-cukrász tanulóinkra számítunk, de természetesen további képzéseken részvevő diákjaink fotóit is kíváncsian várjuk.

A kapcsolódó felhívás PDF formátumbaninnen letölthető.

A jelentkezési határidő 2021.02.19-én lejárt. Március 23-24 között viszont még lehetőséged van módosítani a felvételi sorrendet! Dönthetsz arról, hogy a korábban választott középiskolák közül melyiket jelölöd meg elsőként. Válaszd a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum iskoláját!

Elengedhetetlen a véglegesítés előtt még egyszer átgondolni a megjelölt intézmények sorrendjét. Amennyiben figyelmetlenségből adódóan vagy információhiány miatt rosszul került kitöltésre a jelentkezés, egyszer még lehetőséged van változtatni a sorrenden. Más szakot és új intézményt már nem lehetséges választani, de a sorrendet még egyszer módosíthatod!

A jelentkezések módosítására a módosító időszakban, 2021.03.23-24-én lesz lehetőséged.

Ha valami miatt nem a Centrum iskolája került az első helyre, de a szíved mégiscsak iskoláink valamelyikébe húz, élj a lehetőséggel és jelezd osztályfőnöködnek sorrendmódosítási igényedet!

Válassz szakmát, válassz biztos jövőt! Iskoláinkban a következő évtizedek szakembereit képezzük.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum együttműködési megállapodást írt alá február végén a Tempus Közalapítvánnyal, hogy az intézmény felkészülhessen az önkéntesek fogadására az Európai Szolidaritási Testület programjának keretében.

Az önkéntességi programok területén gyakorlott szakember segítségével biztosít szakmai támogatást a Tempus Közalapítvány a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrumnak, hogy az intézmény pályázati anyagot tudjon benyújtani a Minőségi Tanúsítvány megszerzésének céljából. A pályázat sikeres elbírálása esetén – a Minőségi Tanúsítvány birtokában – a résztvevő szervezet az Európai Szolidaritási Testület keretein belül önkéntesek fogadását tudja megvalósítani.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum számára amúgy sem idegen az önkéntesség fogalma: 2013 óta az AIESEC program keretében a világ minden tájáról fogadnak fiatalokat, akik a Magyarországon töltött 6 hetes időintervallum alatt segítik a tanulók és a munkavállalók idegen nyelvi kommunikációját, ez irányú kompetenciáik fejlesztését. A különleges program által sokszor az európai országok mellett a tengerentúlról (Brazíliából, Srí Lankáról, Indonéziából) is jönnek önkéntesek – a jellemzően ide érkező egyetemista diákok segítségével pedig az iskolai közösségek széles interkulturális tapasztalatra tesznek szert.

Mivel a projekt nagy sikernek örvend, a Centrum nem titkolt célja, hogy ezirányú tevékenységit több területre is kiterjessze – ebben nyújt segítséget az Európai Szolidaritási Testület önkéntesek fogadását szolgáló programja.

„A 2016. január 1-je után az érettségi vizsgára jelentkező tanulók számára kötelező az Iskolai Közösségi Szolgálat (IKSZ) keretében 50 óra közösségi szolgálat elvégzésének igazolása. Mivel az IKSZ nem önkéntesség, hanem – ahogy a 2011. évi CXC. törvényben is szerepel – a későbbi önkéntes tevékenységek vállalására és kezdeményezésére is ösztönző, pedagógiai keretbe ágyazott saját élményű, kis- vagy nagycsoportos tanulási forma, szeretnénk annak kiforrott példáit tapasztalati úton is megmutatni diákjainknak, így motiválva őket az ehhez hasonló programokban való részvételre” – fogalmazott Molnár Zoltán, az intézmény főigazgatója.

Az együttműködés keretében a Centrum nemzetközi koordinátor munkatársa 20 kontaktórás tanácsadáson vesz részt a Tempus Közalapítvány kijelölt szakértőjével, aminek köszönhetően jobban megismeri a programot és fel tudja készíteni az intézményt a Minőségi Tanúsítvány megpályázására.

A támogatás segíti a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum második számú stratégiai célját, az együttműködési kultúra fejlesztését, mely szorosan kapcsolódik az intézmény küldetésnyilatkozatában szereplő értékekhez: „Tanáraink és diákjaink a magyar és az Európai Uniós értékeket szem előtt tartva, egymást tisztelve és megbecsülve igyekeznek a lehetőségeikhez mérten a legjobb elérhető tudást megszerezni és átadni”.

Tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat és az érdeklődőket, hogy az aktuális járványügyi intézkedések értelmében a Közép-magyarországi ASzC Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium tavaszi húsvására elmarad.

ARCHÍV:

Lezárult a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum Toldi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium könyvtárának „Olvass magyart!” pályázata.

A programot a Toldi iskola munkatársai azért hívták életre, hogy a diákok minél több ma élő magyar szerzővel ismerkedjenek meg, olvassanak tőlük egy regényt vagy novellát, majd élményük alapján készítsenek könyvajánlókat mások számára. A pályázat nem kizárólag a Toldi iskola falain belül került meghirdetésre: a felhívást eljuttatták a nagykőrösi, valamint a közeli települések iskoláinak, illetve a városi könyvtárnak is. Megadott kategóriákban a 13-18 éves korosztály, illetve 18 év feletti felnőttek nevezhettek.

Az Erasmus pályázatokra az iskolák eddig évente pályázhattak egy, vagy kétéves projektekre. Az új uniós ciklusban került be az a lehetőség, hogy a források megszerzésére az intézmények akkreditálhatják magukat, így a teljes ciklusra biztosíthatják a szükséges források rendszeres lehívását, így kiszámíthatóbbá válik a működés, hosszabb távra lehet tervezni.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum iskolái rendszeresen lehetőséget biztosítanak diákjaik és tanáraik számára – az Erasmus+, a Határtalanul Program, illetve egyéb pályázatok keretein belül – külföldi tanulmányutakon és szakmai gyakorlatokon való ingyenes részvételre. A Centrum fogadó intézményként is funkcionál: a kontinens több országából időről időre vendégül látnak tanulókat, tanárokat szintén az Erasmus+, a Határtalanul! pályázatok keretében, továbbá önkénteseket is fogadnak a világ minden tájáról az AIESEC programnak köszönhetően.

Az intézmény elkötelezett híve a nemzetközi együttműködéseknek, így sok olyan projektben vesznek részt, ahol más Európai Uniós országokkal együtt hoznak létre tanulásmódszertant segítő anyagokat, valamint folyamatosan megosztják a jó gyakorlatokat egymással. Az együttműködések által a diákok és a tanárok mindig új tapasztalatokat szereznek, szakmai és szociális készségeik, továbbá interkulturális ismereteik is fejlődnek. Az Erasmus pályázatok keretében minden tanévben 180-200 diák és körülbelül 60 oktató utazhat egy másik országba új tapasztalatokat szerezni. Az itt tanuló diákoknak és oktatóknak igyekeznek folyamatos nemzetközi fejlődési lehetőséget biztosítani: a Centrum minden iskolájában és minden képzési területen tudnak gyakorlati helyet, fogadópartnert kínálni nekik.

A Centrum szembesült azzal a problémával, hogy vannak diákok, akik tanulási nehézségek miatt nem beszélnek idegen nyelvet, ezért együttműködnek külhoni területekkel is, ahol magyar nyelven teljesíthetnek gyakorlatot a tanulók.

„Az Erasmus-akkreditáció elnyerése azt igazolja, hogy a pályázó – a szervezete fejlesztését célzó átfogó törekvés keretében – tervet dolgozott ki magas színvonalú mobilitási tevékenységek végrehajtására” – olvashatjuk az Európai Bizottság oldalán.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum jelenleg a következő országokkal ápol élő kapcsolatokat:

Ausztria, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Francia-Polinézia, Hollandia, Izland, Írország, Lengyelország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szerbia, Törökország, Ukrajna.

A támogatás segíti a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum stratégiai irányelveit, többek között a munkaerőpiaci elvárásoknak megfelelő, korszerű szakképzés biztosítását, illetve az élethosszig tartó tanulás támogatását.

Previous
Next

Lapozzon bele a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum pályaválasztási kisokosába online!

[dflip id="3912" ][/dflip]

Idén is lehetőség van arra, hogy rendelkezzen az összevont adóalap után befizetett személyi jövedelemadója 1+1%-áról. Ezt legkésőbb 2021. május 20-áig, az szja-bevallástól függetlenül is megteheti. A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum alábbi iskoláit támogató alapítványok a jogszabályok értelmében jogosultak a Magyarországon adózók személyi jövedelemadójából felajánlható 1% elfogadására.

Minden eddigi támogatásért köszönetünket szeretnénk kifejezni iskoláink nevében, továbbá kérjük, hogy felajánlásával segítse az agrárszakképzést, ezen belül a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum iskoláinak értékteremtő munkáját! Rendelkezzen adójának második, civil 1%-áról a Centrum iskoláit támogató alapítványok javára. Az szja 1+1%-os felajánlásáról – függetlenül attól, hogy a 2020-as személyi jövedelemadó-bevallását hogyan nyújtja be – a bevallással együtt vagy akár attól elkülönülten is rendelkezhet. Ha Ön rendelkezik elektronikus tárhellyel, nyilatkozatát a legegyszerűbb módon, elektronikusan nyújthatja be:

• az e-SZJA webes felületen az online kitöltő segítségével vagy
• az ÁNYK segítségével a bevallással együtt, annak EGYSZA lapját kitöltve vagy attól elkülönítve a 20EGYSZA nyomtatvány kitöltésével.

Papíralapon postán, vagy lezárt borítékban a NAV ügyfélszolgálatain személyesen, illetve meghatalmazott útján nyújthatja be:

• a személyijövedelemadó-bevallással együtt, annak EGYSZA lapját kitöltve,
• az e-SZJA felületen megtalálható kitöltő program segítségével elkészített, majd kinyomtatott nyilatkozati lapon,
• a 20EGYSZA jelű nyomtatványon vagy annak adattartalmával egyező nyilatkozati lapon, továbbá
• ha a munkáltató vállalja a nyilatkozatok összegyűjtését, 2021. május 10-ig lezárt borítékban leadva a munkáltatónak. A borítékon a leragasztás helyén szerepelnie kell a felajánló aláírásának.

Iskoláink és az azokat támogató
alapítványok adatai:

Közép-magyarországi ASzC
Táncsics Mihály Mezőgazdasági Technikum,
Szakképző Iskola és Kollégium
(Vác)

Alapítvány:

Váci Gazdászok és Kertészek Alapítvány

Adószám: 18676154-1-13
Székhely: 2600 Vác, Telep u. 2-4.

Közép-magyarországi ASzC
Pesti Barnabás Élelmiszeripari Technikum
és Szakképző Iskola
(Budapest)

Alapítvány:

Csaba József Szakképzési és Kulturális Alapítvány

Adószám: 18172454-1-42
Székhely: 1062 Budapest, Andrássy út 63-65.

Közép-magyarországi ASzC
Toldi Miklós Élelmiszeripari Technikum,
Szakképző Iskola és Kollégium
(Nagykőrös)

Alapítványok:

Toldis Ifjúságért Nagykőrös Alapítvány

Adószám: 19180227-1-13
Székhely: 2750 Nagykőrös Ceglédi út 24.

Toldi Malomköve Alapítvány

Adószám: 18293278-1-13
Székhely: 2750 Nagykőrös Ceglédi út 24.

"Kollégiumi Ifjúságért" Alapítvány

Adószám: 18672703-1-13
Székhely: 2750 Nagykőrös Ceglédi út 24.

Közép-magyarországi ASzC
Lipthay Béla Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium
(Szécsény)

Alapítvány:

Tiborc Egyesület a Diákokkal

a Diákokért

Adószám: 19161309-1-12
Székhely: 3170 Szécsény, Haynald Lajos u. 11. 

Közép-magyarországi ASzC
Varga Márton Kertészeti és Földmérési
Technikum és Kollégium
(Budapest)

Alapítvány:

Urszinyi Endre Tanulmányi Alapítvány

Adószám: 18047314-1-42
Székhely: 1149 Budapest, Mogyoródi út 56-60.

Közép-magyarországi ASzC
Dr. Szepesi László Mezőgazdasági Technikum,
Szakképző Iskola és Kollégium
(Piliscsaba)

Alapítvány:

A Jövőért Alapítvány

Adószám: 18675452-1-13
Székhely: Piliscsaba, József Attila u. 2. 

Közép-magyarországi ASzC
Pálóczi Horváth István Mezőgazdasági Technikum
(Örkény)

Alapítvány:

Pálóczi Horváth István Alapítvány

Adószám: 18674619-1-13
Székhely: 2377 Örkény, Fő utca 5-7.

Közép-magyarországi ASzC
Fáy András Mezőgazdasági Technikum,
Szakképző Iskola és Kollégium
(Pécel)

Alapítvány:

Péceli Fáy András Alapítvány

Adószám: 18662539-1-13
Székhely: 2119 Pécel, Maglódi út 57. 

A valentin napi virágvásár keretein belül a Magyar Gyula iskola tankertészete a szivárvány színeiben pompázó kankalinokra helyezi a hangsúlyt. A primulák ára ezúttal 350 Ft/db.  A virágok árusítása munkanapokon 8 és 13 óra között történik a 1106 Budapest, Maglódi út 8. (bejárat az Olaj utca felől) cím alatt. A lebonyolító iskola továbbra is tekintettel van a szükséges előírásokra, így személyes vásárlás esetén kizárólag egy személy, valamint az eladó tartózkodik az eladótérben (üvegház, fólia). Lehetőség van előzetes időpont-egyeztetés szerinti vásárlásra, valamint e-mailben vagy telefonon történő előzetes rendelésfelvételre is az alábbi elérhetőségek bármelyikén. Telefonszám: +36 30 580 6641; e-mail: info@budapestitankerteszet.hu.

A KEHOP-5.2.2-16-2016-00051 számú projekt keretében újul meg a piliscsabai iskolánk, a Dr. Szepesi László Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium 2002-ben átadott sportcsarnoka.

2021.01.29-én az iskola igazgatónője, Börzsönyi Tünde Márta átadta a közbeszerzésen nyertes kivitelezőnek, az M és M Építőipari Szolgáltató Kft.-nek az érintett területet, melynek köszönhetően hamarosan elkezdődnek a munkafolyamatok. A régóta várt felújításra két forrás biztosítja a rendelkezésre álló, összesen 414.477.806 Ft-os támogatási összeget.

A képen középen Börzsönyi Tünde Márta, a Közép-magyarországi ASzC Dr. Szepesi László Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium igazgatója látható, bal oldalán Müller Márton Antal, az M és M Építőipari Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezetője, valamint jobb oldalon Oláh Bélát látjuk, aki a BMSK Sport Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető-helyettese.

Anyanyelvünk kivételes helyet foglal el az életünkben. Szóban és írásban való helyes használata könnyebbé teszi boldogulásunkat, sikeresebben eljuttathat bennünket céljaink eléréséhez. Anyanyelvünkön mondjuk ki az első szavakat, ez őrzi legszebb álmainkat, és ezen a nyelven gondolkodunk még akkor is, ha idegen nyelven szólalunk meg. Ebben a tanévben online rendezték meg a középiskolások Implom József Helyesírási Versenyének megyei fordulóját az országos vírushelyzetre való tekintettel. A neves megmérettetésen első helyen jutott tovább Pallai Tímea Anna, a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum Toldi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium végzős diákja. Ő fogja képviselni kategóriájában Pest megyét a Kárpát-medencei döntőn.

1988-ban rendezték meg először ezt a versenyt Gyulán, amely egyre nagyobb népszerűségre tett szert a középiskolások körében. 1992-től névadója a versenynek Implom József, és innentől a határainkon túli magyarok is állandó résztvevői a nemes versengésnek. Felemelő érzés egy olyan közösségben versenyezni, ahol jelen vannak a szerbiai, romániai, ukrajnai, horvát, osztrák és szlovéniai magyar honfitársaink is.
Pallai Tímea - a nagykőrösi Toldi iskolánk tanulója - tavaly is megmérettette magát, ekkor a második helyezést érte el, amellyel a döntőbe ugyan nem kerülhetett be, de a felkészítőtanárával - Bakóné Drexler Ilonával - folytatott sok gyakorlás megalapozta mostani sikerét. Az idei felkészülést a digitális oktatás is nehezítette. Az online tanulási térben a személyes, közvetlenebb tanulást egy szokatlanabb forma váltotta fel: a meeting, amelyhez a tanuló könnyen alkalmazkodott.

Az érettségi előtt álló diáklány érdeklődési köre sokoldalú. Az olvasás, a magyar tantárgy szeretete mellett érdekli a divattervezés - saját tervezésű ruhákat varr -, szabadidejében pedig festészettel is foglalkozik. Többnyire a táj- és portréábrázolás érdekli. Érettségi után továbbtanulást tervez. A versenyre ebben az évben Fekete I. Tiborné oktató készíti fel, akinek végzős tanítványa, Roboz Ágoston két évvel ezelőtt ezen a versenyen a hetedik megosztott helyezést érte el a döntőn.

A nyelv jelentős kultúra- és nemzetmegtartó erő. Legyen igényünk a szavak helyes leírására, használatára, ezt ösztönzi a verseny is. Célja, hogy őrizzük együtt tanulóinkkal anyanyelvünket, vigyék tovább minél többen ezt az értéket. Ma is igazak Kölcsey Ferenc szavai: „Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig a lehetségig mívelni kötelesség.”

A Közép-magyarországi ASzC Toldi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium dicsőségfalon őrzi fiataljainak sikereit - szurkolunk Tímeának, hogy az ő képe is felkerüljön elismert társai mellé! Erőt és kitartást kívánunk terveihez és anyanyelvünk további példaértékű műveléséhez!

Támogatás összege: 17.773.650 Ft

3 db kéttengelyes pótkocsi

• egy a Közép-magyarrszági ASzC Táncsics Mihály Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium részére
• egy a Közép-magyarrszági ASzC Dr. Szepesi László Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium részére
• egy pedig a Közép-magyarrszági ASzC Pálóczi Horváth István Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium részére.

Műszaki adatok

• Megengedett össztömeg: 13160 kg
• Teherbírás: 10000 kg
• Saját tömeg: 3160 kg
• Raktérfogat: 11,8 m3
• Rakfelület: 9,8 m3
• Felépítmény belső méretei (hosszúság x szélesség): 4440 x 2190/2240 mm
• A pótkocsi befoglaló méretei (hossz. / szél. / mag.): 6455 x 2390/2500 mm
• Oldalfalak magassága: 600+600 mm
• Felépítmény vastagsága: (plató/oldalfalak): 5/2,5 mm
• Plató magassága: 1320 mm
• Nyomtáv: 1700 mm
• Felfüggesztés: parabola rugók
• Gumiabroncsok: 15,0/70 – 18
• Maximális sebesség: 30 km/h
• Billentőrendszer: 3 oldalra
• Billentő munkahenger kinyúlása: 1700 mm
• Szükséges olajmennyiség: 13 l
• Üzemi nyomás: 160 bar
• Billentési szög (hátra / oldalra): 50/46°

Jellemzők

• Billentőkeret: négyszögletes zárt profilokból
• Vonórúd: V alakú, 40 mm átmérőjű fix vonószemmel
• Forgózsámolyos első tengely
• Kétkörös légfék rendszer
• Orsós kézifék
• 12 V világítási rendszer hátsó csatlakozó aljzattal
• Hátsó csatlakozók második pótkocsi vontatáshoz
• Oldalfal rögzítő huzal
• Központi reteszelő rendszer
• Súbernyílás a hátfalon
• Műanyag sárvédők
• Keréktámasztó ékek tartóval
• Felépítmény kitámasztó szervizeléshez

A támogatás segíti a Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum stratégiai irányelveit, többek között a munkaerőpiaci elvárásoknak megfelelő, korszerű szakképzés biztosítását.

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum szívügyének tekinti a társadalmi felelősségvállalást, ezért elkötelezett jótékony célú tevékenységek lebonyolításában. Az intézmény a karácsony közeledtével egy adományprojektet valósított meg, melynek keretein belül a Centrum élelmiszeripari iskolái közvetlenül az ünnepek előtt kórházban fekvő beteg gyerekek élelmezésében kívántak szerepet vállalni. A felajánlott szállítmányt 2020. 12. 15-én juttatta el a Centrum a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának.
A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum „A szeretet gyógyít” jótékonysági kampányának keretein belül friss pékárut és ízfokozó, valamint tartósítószer-mentes gyümölcslevet juttatott el a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának, hagyományteremtő szándékkal. A péksütemények a Közép-magyarországi ASzC Pesti Barnabás Élelmiszeripari Technikum és Szakképző Iskola tanműhelyében szakmai gyakorlatot teljesítő diákok és oktatóik által készültek hagyományos eljárásokkal, míg a gyümölcsitalok a Közép-magyarországi ASzC Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium szakoktatóinak és tanulóinak keze munkáját dicsérik – utóbbiak hozzáadott ízfokozók és tartósítószer nélkül készülnek. Az élelmiszeradományt a Közép-magyarországi ASzC Magyar Gyula Kertészeti Technikum és Szakképző Iskola karácsonyi készítményekkel egészítette ki: karácsonyi koszorúk, asztaldíszek és kopogtatók is eljutottak a gyermekkórházba, ezzel is támogatva a kórház belső tereinek karácsonyi díszbe öltöztetését. A dekorációkat a kertészeti iskola tanulói és oktatói alkották. A Centrum felhívására az intézmény magyar szakos oktatói is közreműködtek „A szeretet gyógyít!” kampányban – ajánlásukkal karácsonyi meséket is kézbesített az intézmény a kórházban lévő gyerekeknek.
A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum iskolái évek óta hangsúlyt fektetnek a jótékonyságra a tanulók bevonásával: volt már példa többek közt elhanyagolt közterület rendbehozására kert- és parképítő szakon tanuló gyerekek közreműködésével, illetve gyakori, hogy iskolai összefogás mentén a diákok csatlakoznak a Cipősdoboz Akcióhoz vagy iskoláink tanulói is önkéntes szerepet vállalnak a MikulásGyárban.
A társadalmi felelősségvállalás tehát az intézmény számára fontos működési elem és célkitűzés is egyben, így az Agrárszakképzési Centrum a profiljához kapcsolódó ív mentén igyekszik segíteni azokat, akik támogatásra szorulnak. Egy ilyen program akkor tud igazán eredményes lenni, ha jó célt szolgál, ha maradéktalanul hasznosul, valamint ha a támogatás személyesen érkezik – a Centrum szemléletének ez utóbbi pontját a járványügyi körülmények most ugyan megnehezítették, de a szállítmány átadásakor a Centrum két tanulója is képviselte az intézményt, akik közreműködtek a Bethesda Gyermekkórházban a szabadtéri pakolás lebonyolításában.

A Közép-magyarországi ASzC Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium Sajtkészítő szakmában (OKJ 31 541 07) felnőttképzést indít.
A tanfolyam óraszáma: 320 óra (96 óra elmélet, 224 óra gyakorlat)
A tanfolyam ideje: 2020.12.18-2021.05.22.
Oktatás: péntek - szombat
A tanfolyam helye: 1106 Budapest, Maglódi út 4/b. (Az iskola épülete)

A tanfolyamon való részvétel feltételei:
✅ alapfokú iskolai végzettség vagy
41/2013 VM rendelet 3. mellékletében az Élelmiszeripari szakmacsoportra meghatározott kompetenciák birtokában.
✅ egészségügyi alkalmasság (egy évnél nem régebbi tüdőszűrő lelet, egészségügyi alkalmassági vizsgálat megléte)

A képzés főbb tananyagelemei:
Alapanyagok átvétele, minősítése, tisztítása, előkészítése.
Különböző típusú kultúrák, oltók egyéb adalék és ízesítő anyagok alkalmazása.
Natúr és ízesített friss sajtok készítése.
Érlelt, lágy, félkemény, kemény sajt készítése.
Túró gyártása.
Gyártásközi vizsgálatok, késztermék ellenőrzés.
Sajtféleségek, darabolása, szeletelése, csomagolása.
Túrók adagolása, csomagolása.
Technológiai berendezések üzemeltetése.
Vállalkozás indítása, működtetése, termék értékesítés.

💶 Tanfolyam díja: 150 000 Ft + 50 000 Ft vizsgadíj

✔️ Vizsgára bocsátás feltétele: A tanfolyam végén a modulzáró vizsga sikeres teljesítése.

📣 Jelentkezési határidő: 2020. 12. 17.

A tanfolyam minimum 15 fő jelentkezése esetén indul.

Jelentkezni a bmigazgatosag@edu.kmaszc.hu e-mail címen lehet. A jelentkezéshez minden esetben csatolni szükséges az alábbi - a jelentkező által kitöltött - jelentkezési lapot!

Jelentkezési lap

További információ:
Nágl Péter
nagl.peter[kukac]kmaszc.hu

A Külföldi Nyelvtanulási Program 2022-ben folytatódik!
A december 4-ei Magyar Közlönyben megjelent információk szerint a program 2021-ben nem kerül megszervezésre.

2022-ben a 9-ikes és 11-ikes gimnáziumi, a szakgimnáziumi és a technikumi képzésben résztvevők 2 hetes ingyenes külföldi nyelvtanfolyamon vehetnek részt.

– Felmenő rendszerben a technikumi képzésben résztvevők választhatnak majd, hogy 11-ik vagy 12-ik évfolyamban szeretnének a programban részt venni.

– A jelenleg (2020/2021 tanév), 8-ikos és 10-ikes tanulók azok, akiket leghamarabb érinteni fog a program.
– A 2021-es év az előkészítésé lesz, így garantálja majd a Kormány, hogy a lehető legnagyobb biztonsági felkészültséggel vágjanak neki a diákok a csoportos, vagy az egyéni kiutazásnak.

– Akik most 9-ikesek ne csüggedjenek, a 2022/2023-as tanévben részt vehetnek majd a programon!

– Kedves jelenlegi 11-ik osztályosok! Rátok számtalan Erasmus+ lehetőség vár, a külföldi ingyenes tanulás és tapasztalatszerzés előttetek is nyitva áll, akár az érettségi vagy technikusi vizsga után is 1 évig!

A Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrumhárom iskolájába –a Táncsics Mihály Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumba, a Dr. Szepesi László Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumba, illetve a Pálóczi Horváth István Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumba –kerülnek az oktató járművek, amelyeket egypályázat keretein belül nyertek el az iskolák. Az intézményekhezvárhatóan novemberben érkeznek meg a szóbanforgótraktorok, így az intézmények oktatói közösen vettek részt a közbeszerzésnyertes Magtár Kft. által szervezett tanfolyamon 2020. október 19-én, Szolnokon.A 21 érintett kolléga részletes, mindenre kiterjedő oktatást kapott: megismerkedtek a GPS rendszerrel, a gépek műszaki tartalmával, így a megszerzett szaktudást már csak át kell adni az iskolákban tanuló diákoknak.A pályázat jelentősen segíti az agrárszakmák digitalizációját, a precíziós gazdálkodás elsajátítását, így diákjainknak naprakész tudást adhatunk a tanulmányaik során. A gyerekektanulmányaikat iskoláinkban elvégezve már magabiztosan, jogosítvánnyal és szakmai bizonyítvánnyal a kezükben vállalhatnak munkát vagy alapíthatnak vállalkozást.A pályázat konzorciumvezetője a Déli Agrárszakképzési Centrum, akikkel nemcsak a pályázat keretében, hanem egyéb szakmai területeken is jó az együttműködés.

A VEKOP-8.6.3-16-2017-00004 pályázat keretében a konzorcium által vállalt feladat a projekt időszakban, minden év elején a 9-ik osztályosok tanulói attitűd mérése, ami 2020. október 1-ig megtörtént a konzorcium 10 intézményében.

A kitöltési arány jellemzően 80-90%, így jó elemzési lehetőséget az adott osztályokról, ami nagyban segíti a benne tanító kollégák munkáját.

Az eredmények feldolgozását a konzorcium a mérési felelősökkel és az intézmény vezetéssel 2020. október 16-án egy tanulásmódszertani műhelymunka keretében teszi majd meg.

A tanuló attitűdmérésről:

Tanulói attitűd, motiváció és a tanulási környezet vizsgálata

A tanulás szempontjából meghatározó jelentősége van a motivációnak, a tanulás iránti attitűdnek és a környezetnek is – ezek befolyásolhatják a tanulásban való kitartást, elmélyülést és az esetleg lemorzsolódást.

A mérés céljai:

a) A tanulási motiváció vizsgálata során az egyes tantárgyakhoz való viszonyt (tantárgyi attitűd – a szakmai elmélet, szakmai gyakorlat, matematikai és szövegértési kompetenciák fejlesztését elsődlegesen végző tárgyak, az idegen nyelv, testnevelés és a digitális műveltség területén), valamint azon egyes kompetenciákhoz való viszonyt elemezzük, amelyek meghatározóak a 21. században való boldoguláshoz.

b) A szakmához való viszony vizsgálata elsősorban arra terjed ki, hogy a tanuló szakmaválasztását mi befolyásolta, milyennek látja választott szakmájában a lehetőségeket. Vizsgáljuk azt is, hogy a tanulók ezen a téren mennyire elégedettek az iskola által nyújtott szakmai lehetőségekkel, vagy látnak-e valamilyen téren lehetőséget a továbbfejlődésre.

c) Az iskolához, a tanulási környezetéhez való viszony vizsgálatában a user experience mintájára, a service design módszertanát alapul véve a tanulási élményt, és ezzel kapcsolatban két kulcstényezőt (ajánlási index, tanulói elégedettség) vizsgáló kérdések jelennek meg. Ebben az elemben megjelenik a tanuló tanulásának támogatásával és a tárgyi környezettel is kapcsolatos vizsgálat is.

Mérőeszköz

A három terület vizsgálatát tartalmazó integrált kérdőív. A kérdőív kitöltése online és anonim módon történt az intézményben felügyelő tanárok irányítása alatt.

A mérőeszköz néhány területen lehetőséget adott faktorok kialakítására, amelyek árnyalni tudták az eredmények értelmezését.