szechenyi
  • +36 1 413 3710
  • kmaszc@kmaszc.hu
  • Budapest, Andrássy út 63-65. I Felnőttképzési nyilvántartási szám: B/2020/006362

🇪🇺 EU Percek 🇪🇺
Az #erasmusplus folytatódik!
dr. Keszy-Harmath Dániel - 1 hetes izlandi drámapedagógiai kurzuson vett részt ⏰2021.08.22-28. között
a 2020-1-HU01-KA101-077826, IN full swing 2020/2021 Erasmus+ köznevelési pályázat keretében.

📍Megújítottuk Erasmus+ ✍️beszámoló felületünket, a bejegyzés legalján található linken elérhetőek a programmal kapcsolatos legfontosabb 💡információk, 📸képek.

💡A program legnagyobb 🥳 sikerének a következőt tartotta:
"A mobilitás – amellett, hogy a számomra az eddigi 🗣leghasznosabb 👥drámapedagógiai kurzus – tele volt érzelmekkel. Nyolcfős 🤝csapatunk összekovácsolódott, s nemcsak a nappali foglalkozásokon, hanem az esti külön programokon is többnyire együtt voltunk. Személyes barátságok, 🌍nemzetközi 💬kapcsolatok kötődtek 🇪🇺 európai 🧑‍🏫tanárok között."

kmaszc.hu/index.php/dr-keszy-harmath-daniel-lorand/
... See MoreSee Less

View on Facebook

Erasmus + KA1 Szakképzési pályázat (2018-1019) beszámoló 3

Dániai szakmai gyakorlat beszámoló

Helyszín: Dánia, Roskilde
Időpont: 2018. augusztus 5. – 2018. október 12.
Téma: húsipari szakmai gyakorlat
Szakma: húsipari termékgyártó, állattenyésztő és állategészségügyi technikus
Fogadó szervezet: ZBC Roskilde

A program a 14. évben került megszervezésre, nagy hagyományokra tekint vissza, mely az iskolának és a képzésnek most már szerves része. A program az elejétől a végéig egy izgalmakat, lehetőségeket, motivációt és rengeteg pedagógiai kihívást rejtett magában, amikkel szívesen birkóztunk meg a tanulókkal közösen. A felkészítést és a kiválasztást már idejében elkezdtük, hogy megfelelően ki tudjuk választani azokat a tanulókat, akik a tanulmányaik és az egyéni motivációik alapján a leginkább érdemesek arra, hogy egy ilyen lehetőséggel élhessenek. Sajnos a csökkenő diáklétszám először éreztette hatását, hiszen az idei évben cask 18 diákot sikerült a képzésre kiválasztani két iskolából.

A felkészítők alkalmával nemcsak a szakmai elméleti és gyakorlati tudást igyekeztünk átadni a diákoknak, de kulturális és csapatépítőket is szerveztünk, mely már az utazás előtt összekovácsolta a csapatot. A felkészítők alkalmával a diákok együttműködtek, érdeklődtek és maximálisan felkészültek egy idegen környezetben várható akadályokra, azok kezelésére.

A szakmai képzés 8 hetes ipari hentes képzést és 2 hetes bolti hentes képzést foglal magában, melyet kiválóan a korábban a partner által megküldött órarend alapján a gyerekekkel magyarra fordítottunk, hogy a szülők és a szakmai kollégák számára is érthető és világos legyen. A program elején megismerkedtünk a higiéniai előírásokkal, az eszközökkel és kialakítottuk a tanulók helyismeretét a kinti képzőhelyen. Szerencsére a vágóhídtól a boltig minden egy épületben van a kollégiummal, így a tanulók igazán otthon érezhették magukat a 10 hét alatt. Az elmélet és a gyakorlat aránya nagyjából megegyezett, a szakmai ismeretek elmélyítését pedig egy vizsgával zárták a tanulók a program végén.

A 10 hét alatt mikrobiológia, higiénia, HACCP, húsipari ismeretek, nemzetközi húsipari ismeretek, szakmai számítások, csontozás, bolti darabolás, konyhai gyakorlat és vágóhídi munka tették ki a képzés 90%-át, a fennmaradó 10%-ot pedig az elsősegély és a tűzoltási gyakorlat képezték, melyekről a tanulók szintén elsimerést kaptak. A tanulók a rájuk szabott feladatokat minden esetben elvégezték, azonban a koruk és az önállótlanságuk újból és újból bebizonyította, hogy szükség van mellettük kísérőkre, akik segítik és támogatják őket a program során, lelki támaszt nyújtanak. Az ismereteik bővültek, látókörük szélesedett, tapasztalatokat szereztek, melyeket itthon jelenleg is kamatoztatnak az oktatás vagy a munka világában. Megismerkedtek egy teljesen idegen képzőhely sajátosságaival, a tanárok más oktatási módszereivel, megbarátkoztak a dán diákokkal és önállóbbak lettek.

Azt gondolom a dániai képzés legnagyobb haszna abban rejlik, hogy az ismeretek bővítése mellett egy idegen környezetben, idegen tanárok között kell a tanulóknak helytállni, a nyelvi akadályokat áthidalva. Sajnos a jelenlegi hazai képzési rendszer nem követel olyan szintű szakmai nyelvtudást, amely az önálló feladatvégzéshez szükséges lenne, így a tanári tolmácsolás, feladatok ismétlése és a mindennapi angol óra elengedhetetlen. A tanulók között akadtak tanulási nehézségekkel rendelkezők, azonban kilépve a korlátolt rendszerekből, játékos, rávezető feladatokkal nagy sikereket értünk el még az ő esetükben is. Már a program elején láthattuk, hogy ez nem egy kis csoport. Lényegében egy osztály, egy hatalmas család, ami csak úgy tud működőképes maradni, ha összetart. Ezt tartom a mi egyik legnagyobb személyes sikerünknek, ugyanis a mindennapos viták és fegyelmezések ellenére a gyerekek megszerették egymást és köztük minket is, új barátságok alakultak és ezzel együtt a személyes kompetenciák fejlődtek, átalakultak, a konfliktuskezelés pedig azt gondolom egy egészen új szintre lépett.

A program során minden tervezett tevékenységet megvalósítottunk az ingyenes városi programokkal pedig azt gondolom olyan plusz adtunk ehhez az úthoz, amit sose felejtenek el a tanulók.

A tanárainkkal való kapcsolat már az elejétől kezdve ragyogóan alakult, szerették a magyar diákokat, legfőképpen a humorukat a nyelvi korlátok ellenére. A hétvégi főzések alkalmával készítettünk a tanárainknak is magyar különlegességeket.

Hátrányos helyzetüket tekintve a tanulók nagy része még soha életében nem volt külföldön, repülőről még csak álmodni sem mertek. Olyan interkulturális készségeket sajátítottak el a tudtukon kívül, amit sok esetben csak itthon vettek észre.

A heti munkanapló írást idén egy új munkanapló sablonnal segítettük, mely a tapasztalatok szerint sokkal könnyebb volt a tanulóknak és sokat tanultak belőle. Sajnos a diákoknak nem volt lehetősége számítógépen írni a munkanaplót, lévén nem állt rendelkezésre Magyar billentyűzet és az iskola laptopok beállíthatósága ezt nem engedte, így többen kézzel írták, akinek volt saját laptopja ő pedig gépen. Az angol ismereteket a munkanaplón keresztül is szerettük volna mélyíteni, mely azt gondolom az ismétlésnek is köszönhetően sikerült.

A program hétvégenként lehetővé tette a szabadidős programok szervezését, melyek a következők voltak: városnézés Roskildében, Katedrális megtekintése, BMX-ezés, viking hajózás, kirándulás Svédországba, Kronborgi kastély megtekintése, veterán autó bemutató, Tivoli – vidámpark, Bakken vidámpark, tengerparti programok, Frederiksborg kastély megtekintése, Carlsberg sörgyár meglátogatása, Csodák Palotája, Állatkert. A tanulóknak a részvétel minden programon kötelező volt, ezen kívül aktívan részt vettünk a helyi kollégiumi klub életében és az általuk szervezett „Activity Day”-eken. A diákok itt dán és olasz tanulókkal játszottak és beszélgettek, ami szintén hozzájárult az interkulturális készségeik fejlődéséhez.

A kollégiumi és az iskolai élet lenyűgözte a tanulókat a korai takarodó ellenére. Megszerették és mi is megszerettük a helyet, melyet 10 hét után már majdnem az otthonunknak tekintettünk, nehéz szívvel hagytuk el a szobánkat, de leginkább egymást, a kissé hangos, de szerethető családunkat, amiben mindenki egy különálló egyéniséget, egy színfoltot alkotott. A hétvégén az ellátásunkat saját magunknak kellett megoldani, ami egy külön csapatépítő tevékenység volt minden egyes alkalommal. Mivel 20 főre kellett főzni hétről hétre igyekeztünk ezeken a napokon a magyaros ízeket visszacsempészni a fogások közé. Szerencsére az iskola szakács képzésének köszönhetően olyan felszerelt konyhákban tudtuk az ételeket elkészíteni, ami jelentősen megkönnyítette a feladatot.

A kinti kapcsolattartóink profi módon szervezték a mindennapi életünket, segítettek és együttműködtek minden esetben, megkönnyítve ezzel a mi és a tanulók kinttartózkodását is. Mivel kint tartózkodásunk első 4 hetében egy Magyar pék csoport is az iskolában gyakorlatozott, részt vehettünk az általuk szervezett Magyar napon, ahol Magyar süteményeket, pékárut kóstolhattunk.

A tanulói kérdőívek azt gondolom visszajelzik azt, amit mi is láttunk, hogy a generációs problémák ellenére ez az út nem egy „selfie” volt az életükben, nem egy érzelmi inkontinencia, amin csak átugrottak. Ők megéltek, átéltek és szerettek Dániában lenni, hazavágytak de tapasztalatokat gyűjtöttek, információkat dolgoztak fel. Tanultak, mert tudták, hogy ki kell használniuk a körülményeket, magukba szívniuk a tudást, amit sokszor nehezen fogadtak el, de tudták, hogy hasznukra válik. Együttműködtek egymással és csoportszerepeket éltek meg.

Ismerve a Z generációt újítottunk és azt gondolom egyedi dolgot vittünk véghez, ugyanis a 10 hét alatt minden nap facebook bejegyzést tettünk közzé az életünkről, így a szülők, tanárok, barátok de még az idegen érdeklődők is követhettek minket napi szinten. A közel 3000 fotó és videó azt gondolom önmagáért beszél: Facebook-oldal

A 10 hétről készült videó: youtube.com – Húsipari szakmai gyakorlat Dániában 2018

A fogadó partnerrel az együttműködés hibátlanul működött, mindenben készségesen segítettek és a szabadidős programok megvalósítására is támogatást nyújtottak.

Mindent összevetve azt gondolom a tanulók szakmai fejlődése nem kérdéses, minden évben újra és újra bebizonyítja a program, hogy szükség van az itt megszerzett tudásra, ezen kívül a kulturális fejlődés, a világra való nyitás is mind olyan élmények, amikkel a tanulók egy személyes fejlődési útra lépnek és akarva akaratlanul kamatoztatják a tudásukat.

Tóth Judit Emma és Németh Szilárd