szechenyi
  • +36 1 413 3710
  • kmaszc@kmaszc.hu
  • Budapest, Andrássy út 63-65. I Felnőttképzési nyilvántartási szám: B/2020/006362

Amikor a tábor szót meghalljuk, ragyogó napsütés és meleg jut az eszünkbe. Kéken szikrázó vízpart, árnyas erdő, szépen gondozott sportcentrum. Ha ehhez a szóhoz jelzőként hozzájárul a honvédelem szó, akkor laktanyák udvarát látjuk magunk előtt. Kiképzőhelyek tereptárgyait, katonai sátrakat, tábori ágyak sokaságát, kadétiskolák udvarát. Minderre a SZAKE (Szakmai Középiskolásokért Kulturális Egyesület) most alaposan rácáfolt.

Az egyesület tagjai a Honvédség és Társadalom Baráti Körök Országos Közhasznú Szövetsége és a1945–56 Közötti Magyar Politikai Elítéltek Közössége támogatásával, „Ezerarcú Magyarország” címmel történelmi és honvédelmi tábort szervezett 2021. október 1-5. között Budapesten.

A táborba Kazincbarcikáról, Nyíregyházáról, Pécsről, Zalaegerszegről, Győrből és Kaposvárról érkeztek középiskolás diákok, akikhez budapesti diáksegítők csatlakoztak Pesti Barnabás iskolánk tanulói személyében.

A táborról bővebben: www.szakesuli.hu/tabor-a-varos-sziveben/
... See MoreSee Less

View on Facebook

Beszámoló A1/2

Dániai szakmai gyakorlat beszámoló

Hely szín: Dánia, Roskilde
Időpont: 2017. augusztus 6 – 2017. október 13.
Téma: húsipari szakmai gyakorlat
Szakma: húsipari termékgyártó, élelmiszeripari technikus
Fogadó szervezet: ZBC Roskilde

A program a 13. évben került megszervezésre, nagy hagyományokra tekint vissza, mely az iskolának és a képzésnek most már szerves része. A program az elejétől a végéig egy izgalmakat, lehetőségeket, motivációt és rengeteg pedagógiai kihívást rejtett magában, amikkel szívesen birkóztunk meg a tanulókkal közösen. A felkészítést és a kiválasztást már idejében elkezdtük, hogy megfelelően ki tudjuk választani azokat a tanulókat, akik a tanulmányaik és az egyéni motivációik alapján a leginkább érdemesek arra, hogy egy ilyen lehetőséggel élhessenek.

A felkészítők alkalmával nemcsak a szakmai elméleti és gyakorlati tudást igyekeztünk átadni a diákoknak, de kulturális és csapatépítőket is szerveztünk, mely már az utazás előtt összekovácsolta a csapatot. A felkészítők alkalmával a diákok együttműködtek, érdeklődtek és maximálisan felkészültek egy idegen környezetben várható akadályokra, azok kezelésére.

A szakmai képzés 8 hetes ipari hentes képzést és 2 hetes bolti hentes képzést foglal magában, melyet kiválóan a korábban a partner által megküldött órarend alapján a gyerekekkel magyarra fordítottunk, hogy a szülők és a szakmai kollégák számára is érthető és világos legyen. A program elején megismerkedtünk a higiéniai előírásokkal, az eszközökkel és kialakítottuk a tanulók helyismeretét a kinti képzőhelyen. Szerencsére a vágóhídtól a boltig minden egy épületben van a kollégiummal, így a tanulók igazán otthon érezhették magukat a 10 hét alatt. Az elmélet és a gyakorlat aránya nagyjából megegyezett, a szakmai ismeretek elmélyítését pedig egy vizsgával zárták a tanulók a program végén.

A 10 hét alatt mikrobiológia, higiénia, HACCP, húsipari ismeretek, nemzetközi húsipari ismeretek, szakmai számítások, csontozás, bolti darabolás, konyhai gyakorlat és vágóhídi munka tették ki a képzés 90%-át, a fennmaradó 10%-ot pedig az elsősegély és a tűzoltási gyakorlat képezték, melyekről a tanulók szintén bizonyítványt kaptak. A tanulók a rájuk szabott feladatokat minden esetben elvégezték, azonban a koruk és az önállótlanságuk újból és újból bebizonyította, hogy szükség van mellettük kísérőkre, akik segítik és támogatják őket a program során, lelki támaszt nyújtanak. Az ismereteik bővültek, látókörük szélesedett, tapasztalatokat szereztek, melyeket itthon jelenleg is kamatoztatnak az oktatás vagy a munka világában. Megismerkedtek egy teljesen idegen képzőhely sajátosságaival, a tanárok más oktatási módszereivel, megbarátkoztak a dán diákokkal és önállóbbak lettek.

Azt gondolom a dániai képzés legnagyobb haszna abban rejlik, hogy az ismeretek bővítése mellett egy idegen környezetben, idegen tanárok között kell a tanulóknak helytállni, a nyelvi akadályokat áthidalva. Sajnos a jelenlegi hazai képzési rendszer nem követel olyan szintű szakmai nyelvtudást, amely az önálló feladatvégzéshez szükséges lenne, így a tanári tolmácsolás, feladatok ismétlése és a mindennapi angol óra elengedhetetlen. A tanulók között akadtak tanulási nehézségekkel rendelkezők, azonban kilépve a korlátolt rendszerekből, játékos, rávezető feladatokkal nagy sikereket értünk el még az ő esetükben is. Már a program elején láthattuk, hogy ez nem egy kis csoport. Lényegében egy osztály, egy hatalmas család, ami csak úgy tud működőképes maradni, ha összetart. Ezt tartom a mi egyik legnagyobb személyes sikerünknek, ugyanis a mindennapos viták és fegyelmezések ellenére a gyerekek megszerették egymást és köztük minket is, új barátságok alakultak és ezzel együtt a személyes kompetenciák fejlődtek, átalakultak, a konfliktuskezelés pedig azt gondolom egy egészen új szintre lépett.

A program során minden tervezett tevékenységet megvalósítottunk az ingyenes városi programokkal pedig azt gondolom olyan plusz adtunk ehhez az úthoz, amit sose felejtenek el a tanulók.

A tanárainkkal való kapcsolat már az elejétől kezdve ragyogóan alakult, szerették a magyar diákokat, legfőképpen a humorukat a nyelvi korlátok ellenére. A hétvégi főzések alkalmával készítettünk a tanárainknak is magyar különlegességeket.

Hátrányos helyzetüket tekintve a tanulók nagy része még soha életében nem volt külföldön, repülőről még csak álmodni sem mertek. Olyan interkulturális készségeket sajátítottak el a tudtukon kívül, amit sok esetben csak itthon vettek észre.

A mindennapos munkanapló írást rávezető kérdésekkel segítettük, melyek a következők voltak: Főbb tevékenységek, Tanult angol kifejezések + jelentésük, Foglald össze angolul

3 mondatban, mit csináltál ma, Mit tanultál ma a gyakorlaton, Mit csináltál ma a szabadidődben, Ez volt a mai nap legnagyobb élménye, Mit tanultál ma a dán kultúráról. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a kérdésekre való válaszadás sokkal gyorsabb és gördülékenyebb munkát eredményezett, mint az önálló írás vezetőkérdések nélkül. Az angol ismereteket a munkanaplón keresztül is szerettük volna mélyíteni, mely azt gondolom az ismétlésnek is köszönhetően sikerült.

A program hétvégenként lehetővé tette a szabadidős programok szervezését, melyek a következők voltak: városnézés Roskildében, Katedrális megtekintése, Lejre – viking falu látogatása, viking hajózás, kézműves nap, kirándulás Svédországba, Kronborgi kastély megtekintése, iskolaismereti vetélkedő, veterán autó bemutató, Tivoli – vidámpark, Bakken vidámpark, tengerparti programok, Koge város meglátogatása, biciklitúra, kutyakiképzési bemutató, SPARTAn helyi verseny megtekintése. A tanulóknak a részvétel minden programon kötelező volt, ezen kívül aktívan részt vettünk a helyi kollégiumi klub életében és az általuk szervezett „Activity Day”-eken. A diákok itt dán, olasz és litván tanulókkal játszottak és beszélgettek, ami szintén hozzájárult az interkulturális készségeik fejlődéséhez.

A kollégiumi és az iskolai élet lenyűgözte a tanulókat a korai takarodó ellenére. Megszerették és mi is megszerettük a helyet, melyet 10 hét után már majdnem az otthonunknak tekintettünk, nehéz szívvel hagytuk el a szobánkat, de leginkább egymást, a kissé hangos, de szerethető családunkat, amiben mindenki egy különálló egyéniséget, egy színfoltot alkotott. A hétvégén az ellátásunkat saját magunknak kellett megoldani, ami egy külön csapatépítő tevékenység volt minden egyes alkalommal. Mivel 22 főre kellett főzni hétről hétre igyekeztünk ezeken a napokon a magyaros ízeket visszacsempészni a fogások közé. Szerencsére az iskola szakács képzésének köszönhetően olyan felszerelt konyhákban tudtuk az ételeket elkészíteni, ami jelentősen megkönnyítette a feladatot.

A kinti kapcsolattartóink profi módon szervezték a mindennapi életünket, segítettek és együttműködtek minden esetben, megkönnyítve ezzel a mi és a tanulók kinttartózkodását is. Egészen különleges estén is részt vehettünk általuk, amikor is az olasz és a magyar csoport képviselőit egy vacsorára hívták a dán tanárok. Igazi interkulturális élményben lehetett részünk.

A tanulói kérdőívek azt gondolom visszajelzik azt, amit mi is láttunk, hogy a generációs problémák ellenére ez az út nem egy „selfie” volt az életükben, nem egy érzelmi inkontinencia, amin csak átugrottak. Ők megéltek, átéltek és szerettek Dániában lenni, hazavágytak de tapasztalatokat gyűjtöttek, információkat dolgoztak fel. Tanultak, mert tudták, hogy ki kell használniuk a körülményeket, magukba szívniuk a tudást, amit sokszor nehezen fogadtak el, de tudták, hogy hasznukra válik. Együttműködtek egymással és csoportszerepeket éltek meg.

Ismerve a Z generációt újítottunk és azt gondolom egyedi dolgot vittünk véghez, ugyanis a 10 hét alatt minden nap facebook bejegyzést tettünk közzé az életünkről, így a szülők, tanárok, barátok de még az idegen érdeklődők is követhettek minket napi szinten. A közel 3000 fotó és videó azt gondolom önmagáért beszél: https://www.facebook.com/dania2017

A 10 hétről készült videó: youtube.com – szakmai gyakorlat Dániában 2017

A fogadó partnerrel az együttműködés hibátlanul működött, mindenben készségesen segítettek és a szabadidős programok megvalósítására is támogatást nyújtottak.

Mindent összevetve azt gondolom a tanulók szakmai fejlődése nem kérdéses, minden évben újra és újra bebizonyítja a program, hogy szükség van az itt megszerzett tudásra, ezen kívül a kulturális fejlődés, a világra való nyitás is mind olyan élmények, amikkel a tanulók egy személyes fejlődési útra lépnek és akarva akaratlanul kamatoztatják a tudásukat.

Tóth Judit Emma és Németh Szilárd